Skip to main content

Zsoké éji dala

Csengery Kristóf

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

TD 70

A madárszárny a lósörény
míg fény babrál az éveken
szót szóba ölt s ha nincs remény
reménytelen reményt terem

bár még így sem tán mégsem úgy
az elmefalról mint a méz
(tele a kaptár menj aludj)
csorog alá rész és egész
fontos hogy enni-inni tudj
asztalt terít a Semmi Kéz

ha nem lélegzed a jelent
csak mormolod mint képletet
s ha odakint és idebent
minden mi téted odalett
játszanod akkor is lehet
üzeni mindenekfelett
a kafkawittgensteinbeckett

ó kaszinók lóversenyek
medvék sapkák s még mennyi más
repülj amíg a szárnyad ép
azt csiripeli egy veréb
hogy alászállni sem egyéb
nem több mint egy elutazás
nagydíjad végül elnyered
csőr tépi hűlő kézfejed
hát légy vidám rémet ne láss
minden jót kíván és puszil
a wittgensteinbeckettmusil

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2008. november–december, Évfolyam 13, Szám 11


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon