Skip to main content

Előszó a második kiadáshoz

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A második kiadás lényegében az első kiadás utánnyomása,
azzal az eltéréssel, hogy a szövegben néhány dolgot kijavítottunk,
illetve világosabbá tettünk, néhol folytattuk a gondolatmenetet
és hivatkoztunk az irodalomelmélet újabb fejleményeire.

Úgy döntöttünk viszont, hogy elhagyjuk az első kiadásban
szereplő utolsó fejezetet (Az irodalom tanulmányozása
a középiskolában), mely első megjelenése (1946) után
tíz évvel elavultnak látszik már csak azért is, mert számos helyen

megvalósultak azok a reformok, amelyeket ott javasoltunk.
Továbbá korszerűbbé tettük a bibliográfiát, amennyiben
elhagytunk néhány kevésbé fontos vagy nehezen

hozzáférhető munkát, s helyettük egy kis válogatást
nyújtunk abból a hatalmas irodalomból, melyet
az utóbbi nyolc évben szenteltek ezeknek a kérdéseknek.

(René Wellek – Austin Warren: Az irodalom elmélete. Ford. Szili József. Osiris, 2002)

Jegyzet

Hetvenkilencben, irodalomelméleti vizsgán Horváth Ivánnál egy szonett volt a beugró. Elég lazán vettem a dolgot, tizennégy sorra, szonettversszakokra tördeltem fel a Wellek–Warren-féle tankönyv egyik előszavát, s szépen leírtam. A szöveg persze nem szólt semmi lényegesről, de – gondoltam – épp ez benne a pláne, úgyszólván egy avantgárd gesztus ez, vagy akár főhajtás is lehetne egy kedvenc szerzőm, Tandori Dezső előtt, kinek Még így sem című könyve valamiképp már kezembe került, s elég nagy hatást tett rám, aki még csak álmodoztam versírásról.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon