Szijj Ferenc 2013. március 21.

Nyomtatóbarát változat

Emberi Erőforrások
Minisztériuma
Miniszter

Tisztelt Díjazott!

2013. március 15-e alkalmából valamilyen díjat adományoztam Önnek a felterjesztők felterjesztése alapján. Igen ám, de közben kiderült, hogy némely felterjesztés szimpla politikai elfogultság, sőt, elvakultság vagy haveri jóindulat alapján született, számomra viszont most meglehetősen nehéz lenne kideríteni, hogy melyek ezek a sajnálatos esetek. Vagy miért, hát Ön azt gondolja, hogy volt nekem időm az utóbbi években, bokros teendőim közepette példának okáért Echo tévét nézni? Vagy talán voltam én életemben akár egyetlen Kárpátia együttes-koncerten, és tudhatom, hogy ott milyen kirekesztő zenék hangzanak el? Vagy hogyan tudtam volna végignézni az ország összes színházi előadását, végighallgatni az összes koncertet, végigolvasni az összes tudományos tanulmányt, hogy nincs-e bennük olyasmi, ami szemben áll az általam és a teljes Kormány által vallott értékrenddel? Nem beszélve arról, hogy miért kellett volna nekem megnéznem a távoli múltban egy távoli kisvárosban egy bizonyos kiállítást, amely állítólag a nyilasokat dicsőítette?

Ja, hogy a beosztottaim miért nem jártak utána az előterjesztéseknek? Akkor nézze meg, kikkel vagyok én körülvéve. Mert hiába állítják bizonyos nemzetközi körök jól meghatározható hazai sugalmazás nyomán az ellenkezőjét, nálunk igenis működik a fékek és ellensúlyok rendszere, legalábbis az államigazgatási káderpolitikában biztosan.

Úgyhogy más eszközöm nem lévén, ezúton kérném Önt régebbi munkásságának esetleges elismerése mellett, hogy inkább adja vissza az általam adományozott díjat, sztornó az egész, a beosztottaimat pedig, más eszközöm ott se lévén, majd jól leszidom.

Bízom bölcs döntésében.

Üdvözlettel: aláírás, pecsét

• Piszkozatok,

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges