Skip to main content

Menet az elnöki palotához

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Az alábbi történettel előbb Neil Philip Mítoszok és legendák közelről című könyvében találkoztam, majd rákerestem az interneten, mert a könyvben mindössze három mondatban volt összefoglalva. Kiderült, hogy feltehetőleg Maya Deren amerikai avantgárd filmes Divine Horsemen: the Woodoo Gods of Haiti című könyvéből származik (a könyv nem szerepel a nagyobb magyar könyvtárak katalógusaiban). A történet több honlapon is ugyanabban a megfogalmazásban szerepel, tehát idézetről lehet szó:

„Úgy tűnik, néhány évvel ezelőtt, Borno elnök uralma alatt hirtelen Ghedék (Ghede által megszállott papok) egy csoportja jelent meg Port-au-Prince utcáin az isten „előírásos” öltözékében: magas cilinder, hosszú, fekete frakk, füstös szemüveg, cigaretta vagy szivar és sétabot. Természetesen nagy tömeg gyűlt össze körülöttük, és csatlakoztak az elnöki palotához induló menethez. Az őröket meglepve bekanyarodtak a kapun, felmentek a kocsifeljárón, és beléptek magán az ajtón, ahol pénzt követeltek az elnöktől. Borno elnök, akiről úgy hírlett, hogy rokonszenvezik a woodoo szertartásokkal (legalábbis titokban), és ekkor még félt a polgári közvéleménytől, nagy dilemmában volt. Végül beadta a derekát, látszólag csak azért, hogy lecsendesítse a tömeget, és a Ghedék a támogatóikkal együtt távoztak. De Ghede üzenete célba ért. A halál, aki annyi hőst elemésztett, nem hajlik meg senki előtt, és még a legkiválóbbakat is emlékezteti, hogy egy napon őket is elemészti. Így hát Ghede megkapta a pénzét, és ment, hogy egyen-igyon, énekelve…”

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon