A második kiadás lényegében az első kiadás utánnyomása,
azzal az eltéréssel, hogy a szövegben néhány dolgot kijavítottunk,
illetve világosabbá tettünk, néhol folytattuk a gondolatmenetet
és hivatkoztunk az irodalomelmélet újabb fejleményeire.
Úgy döntöttünk viszont, hogy elhagyjuk az első kiadásban
szereplő utolsó fejezetet (Az irodalom tanulmányozása
a középiskolában), mely első megjelenése (1946) után
tíz évvel elavultnak látszik már csak azért is, mert számos helyen
megvalósultak azok a reformok, amelyeket ott javasoltunk.
Továbbá korszerűbbé tettük a bibliográfiát, amennyiben
elhagytunk néhány kevésbé fontos vagy nehezen
hozzáférhető munkát, s helyettük egy kis válogatást
nyújtunk abból a hatalmas irodalomból, melyet
az utóbbi nyolc évben szenteltek ezeknek a kérdéseknek.
(René Wellek – Austin Warren: Az irodalom elmélete. Ford. Szili József. Osiris, 2002)
Jegyzet
Hetvenkilencben, irodalomelméleti vizsgán Horváth Ivánnál egy szonett volt a beugró. Elég lazán vettem a dolgot, tizennégy sorra, szonettversszakokra tördeltem fel a Wellek–Warren-féle tankönyv egyik előszavát, s szépen leírtam. A szöveg persze nem szólt semmi lényegesről, de – gondoltam – épp ez benne a pláne, úgyszólván egy avantgárd gesztus ez, vagy akár főhajtás is lehetne egy kedvenc szerzőm, Tandori Dezső előtt, kinek Még így sem című könyve valamiképp már kezembe került, s elég nagy hatást tett rám, aki még csak álmodoztam versírásról.
- TD 70 [6]