Skip to main content

alvó szalmakutyák. Avagy áldozati Ének TD-nek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

„Mielőtt a szalmakutyákat halotti áldozatnál felállítják, elhelyezik őket egy szekrényben és hímzett ruhákkal burkolják be testüket, míg a halott képviselője és az áldozópap böjttel tisztítják meg magukat, hogy felajánlhassák őket. Az áldozat után azonban eldobják őket, a járókelők lábbal tiporják fejüket és hátukat, míg aztán valaki összeszedi és elégeti maradványaikat.” (~taoista hagyomány)

„Míg alszanak, nem harapnak legalább. Sőt, ismerek egyet, amelyik álmában olykor mosolyog is, amikor igazi szerzetesnek látja magát…” (Lin-csi apát)

(lehetnea)

Minyó Szert talált diái kapcsán

Lehetne a kezdet maga
egy lágy preludia és fuga.
A részleteket, a réseket
szürke fénnyel tömködné ki

a képzelet.
Akár egy lemaradt ékezet.
Egy erős kezdet és puha fuga,
a szó, a kép, a valóság huga.

(halakaparton)

Kavicsok alszanak a betonútban.
Éjszakai reflektorok hunyorognak a napsütésben.
És úgy van, úgy van,
nagymama bóbiskol a karosszékben.

Én meg éppen elfelejtett emlékeidben alszom.
Frissen sült halak a parton.

(tevagyaz)

Amikor a büfés eladta már az utolsó lángost is,
lelakatolta a bódét, hazament rég.
A parton senki.
Csak néhány széltépte sirály.

Ők sejthetik csupán,
te vagy az utolsó király.
Mi mást is csinálhatna itt bárki,
türelmetlenül vár.

Varázsolják már végre vissza,
gondtalan és csúnya békácskává!

(kitudja)

Bizonytalan vagyok,
mint Schrödinger macskája,
életben leszek-e még,
ha jön a kvantumegér.

Vagy én is eltűnök hirtelen.
Ahogy a doboz,
és benne a tudós
képzelt macskája.

Vagy ki tudja meddig tartanak bent.
Míg utol nem ér a radioaktív,
vagy jobb esetben
a természetes bomlás,

a felejtés.

(akárha)

Vö. Nitezsche: „Mintha nem lenne mindegyik szó zseb is.”

Lyukas zsebemet lyukas zsebemnek hívom.
És pontosan arra használom,
amire alkalmatlan.
Telepakolom mindenféle dologgal,

amelyeknek nélküle nem lenne helye.
Ezért nélkülözhetetlen,
noha folyton keresgélem az elveszített tárgyakat,
akár ha szavakat.

(nemmindig)

A vers néha angyalsuttogás,
sustorgás vagy sutyorgás a szív kamrájából.
Csak nem mindig érteni rendesen,
túl csendesen

lehelődik belülről fülkagylódba.
És talán a bennünk lévő ördög mentolos szájszaga
is bezavar olykor.
S nem mindig jókor

suttog a benned élő, kapatos versangyal.
És nem mindig szavakkal.

(egyegész)

„Lehet, hogy untatom önt ezekkel a részletekkel, de nagyon fontosak.” (Maigret főfelügyelő)

Mindent levetettem szépen sorban,
ing, póló, nadrág.
Szavak, mondatok hagyták
el a testem. Ott álltam sortban.

Így folyton visszavágott
szárnyaim nem takarhatták el
a rengeteg felesleges részletet.
Amiből össze kell majd raknod

újra
egy egész alakos költészetet!

(natessék)

el Thoreau tapasztalat

Miközben folytonosan kopik a fény, és pattogzik a festék,
rohamosan sötétedik bennünk a…
(Mi is? Na tessék, na tessék!)
A behajtott zsalu mögött egyre rozsdásodnak az esték.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon