„Mielőtt a szalmakutyákat halotti áldozatnál felállítják, elhelyezik őket egy szekrényben és hímzett ruhákkal burkolják be testüket, míg a halott képviselője és az áldozópap böjttel tisztítják meg magukat, hogy felajánlhassák őket. Az áldozat után azonban eldobják őket, a járókelők lábbal tiporják fejüket és hátukat, míg aztán valaki összeszedi és elégeti maradványaikat.” (~taoista hagyomány)
„Míg alszanak, nem harapnak legalább. Sőt, ismerek egyet, amelyik álmában olykor mosolyog is, amikor igazi szerzetesnek látja magát…” (Lin-csi apát)
(lehetnea)
Minyó Szert talált diái kapcsán
Lehetne a kezdet maga
egy lágy preludia és fuga.
A részleteket, a réseket
szürke fénnyel tömködné ki
a képzelet.
Akár egy lemaradt ékezet.
Egy erős kezdet és puha fuga,
a szó, a kép, a valóság huga.
(halakaparton)
Kavicsok alszanak a betonútban.
Éjszakai reflektorok hunyorognak a napsütésben.
És úgy van, úgy van,
nagymama bóbiskol a karosszékben.
Én meg éppen elfelejtett emlékeidben alszom.
Frissen sült halak a parton.
(tevagyaz)
Amikor a büfés eladta már az utolsó lángost is,
lelakatolta a bódét, hazament rég.
A parton senki.
Csak néhány széltépte sirály.
Ők sejthetik csupán,
te vagy az utolsó király.
Mi mást is csinálhatna itt bárki,
türelmetlenül vár.
Varázsolják már végre vissza,
gondtalan és csúnya békácskává!
(kitudja)
Bizonytalan vagyok,
mint Schrödinger macskája,
életben leszek-e még,
ha jön a kvantumegér.
Vagy én is eltűnök hirtelen.
Ahogy a doboz,
és benne a tudós
képzelt macskája.
Vagy ki tudja meddig tartanak bent.
Míg utol nem ér a radioaktív,
vagy jobb esetben
a természetes bomlás,
a felejtés.
(akárha)
Vö. Nitezsche: „Mintha nem lenne mindegyik szó zseb is.”
Lyukas zsebemet lyukas zsebemnek hívom.
És pontosan arra használom,
amire alkalmatlan.
Telepakolom mindenféle dologgal,
amelyeknek nélküle nem lenne helye.
Ezért nélkülözhetetlen,
noha folyton keresgélem az elveszített tárgyakat,
akár ha szavakat.
(nemmindig)
A vers néha angyalsuttogás,
sustorgás vagy sutyorgás a szív kamrájából.
Csak nem mindig érteni rendesen,
túl csendesen
lehelődik belülről fülkagylódba.
És talán a bennünk lévő ördög mentolos szájszaga
is bezavar olykor.
S nem mindig jókor
suttog a benned élő, kapatos versangyal.
És nem mindig szavakkal.
(egyegész)
„Lehet, hogy untatom önt ezekkel a részletekkel, de nagyon fontosak.” (Maigret főfelügyelő)
Mindent levetettem szépen sorban,
ing, póló, nadrág.
Szavak, mondatok hagyták
el a testem. Ott álltam sortban.
Így folyton visszavágott
szárnyaim nem takarhatták el
a rengeteg felesleges részletet.
Amiből össze kell majd raknod
újra
egy egész alakos költészetet!
(natessék)
el Thoreau tapasztalat
Miközben folytonosan kopik a fény, és pattogzik a festék,
rohamosan sötétedik bennünk a…
(Mi is? Na tessék, na tessék!)
A behajtott zsalu mögött egyre rozsdásodnak az esték.
- TD 70 [6]