![Nyomtatóbarát változat Nyomtatóbarát változat](/sites/all/modules/print/icons/print_icon.gif)
Amikor az egymásba rakott mélytányérok
ugyanazon a hangon szólalnak meg
mint egy személyvonat,
nem akarok a közelben lenni.
Nem azért mert félek,
de már egy kertvárosi délutánban is
nehéz a harag és az unalom egyensúlyát
megtartani.
Mintha mindkét kezem szatyorban végződne.
Ráadásul ezek a nem szűnő kérdések,
mint most is, hogy mondjam meg,
mi a közös bennem és ebben
a puszta falból kimeredő rozsdás csőben?
Beomlott mozdulatok. Kiáll
belőlük egy láb, egy testrész.
Megérezni egy másik ember szagát,
az már majdnem olyan,
mintha beszélgetnénk.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Friss hozzászólások
5 év 50 hét
8 év 23 hét
8 év 27 hét
8 év 27 hét
8 év 28 hét
8 év 29 hét
8 év 29 hét
8 év 31 hét
8 év 31 hét
8 év 32 hét