Skip to main content

Dezső, hetven

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Ó jaj, poétám,
most hát így lenne az:
hogy csak panasz?
Örök öröm-diétán?
Ficamodott láb és kedély,
csak éj meg éj,
és semmi nap?

És most még ez a Hetven!
Az sem javít a kedven,
nem kapsz rajta, amit
(mint akit rajtakaptak)
csak kapsz pedig.

Jeles voltát e napnak
ellógni lehetetlen,
nincs, aki megvéd.
Talán a medvéd.

Így vagy vele
hetven fele?

Hetven fele:
harmincöt, annyi éve
még zongoráztál is nekem,
én meg doboltam, kissé részegen,
és Schubertet, igen,
igen, Schubertet énekeltem!

Egy pacák, júliusban.
Jó vicc, hehe.
De felvidultam!
Két dalt tudtam betéve.
Te hogy voltál vele?

Aztán a kocsmák még, ugye.
Vörösborok,
néhák és olykorok,
több s több szünettel.

Mint aki ablakot kiglettel.
Ez rímnek rím, de hova visz?
Elvégre hisz…
Nem, ne menjünk bele.
Neked tikettek, majd tikett el.

S még láttalak kalapban.
Aztán csak egyszer aztán
a kép kilobban.

Nem lesz tavasz tán?

Túl nagy nekem, túl messze már, mit
te hordasz össze hegynek.
Bámullak, mint ködülte Kosztolányit,
kis csorba ásóm még alányit
egy-egy lyukat, ahol belessek.

De szól, de csenget,
töri a telefon a csendet.

Még hallni halljuk
egymást, csak halni ne,
halni ne haljuk!

Ne még. Dezső. Dide.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon