Skip to main content

Várady Szabolcs

Várady Szabolcs: Nagyapámról


Mogorva ember volt a nagyapám. Nem sok szavát lehetett hallani. Déltájban jött meg mindig, ült is mindjárt az asztalhoz, viszont jól tűrte, hogy a papagáj, amit ilyenkor kiengedtek, a vállára telepedjen, és a fülét csipkedje. Ezt a papagájt egy partvissal kellett aztán leszedni a függönyrúdról. Ha kitartóan tartották neki a partvist, előbb-utóbb ráült, és vissza lehetett ügyeskedni a kalitkájába. Mi gyerekek nemigen értettük, de nem is firtattuk, hogy hogy van ez a nagyapámmal.

Várady Szabolcs: A halottakkal


A halottakkal óvatos vagyok.
Nem tudom, tudják-e, hogy nincsenek.
Ahogy bejössz az ajtón, rám köszönsz –
hát nem ilyenek a kísértetek.
Mégis: nem csak én vagyok elfogódott.
Úgy teszünk, mintha. Mint a nagybeteg
az ágyban és az ágy szélén kuporgó
próbálja egymást megsegíteni:
oly hitelesen hiteltelenek!

Mennyi időd van? Mennyi van nekem?
Még ugyanolyan őszinte a szájad,
üdvözlő csókját nem csak mímeli.
Valamiképpen vágyhattam utánad.
A hóesésben elveszetten álltunk.
Milyen hideg van. Nem kel még a nap.
Szeretlek.
















Ferencz Győző, Kukorelly Endre, Nádasdy Ádám, Spiró György, Várady Szabolcs, Varró Dániel: Látta-e már Budapestet éjjel?

Rendhagyó költői kérdés


Legigazibb örömöm,
Külföldi ha Pestre jön,
Kalauzolni őt minden felé,




Nézze meg a ligetet
És a Margitszigetet
S jöjjön el a Parlament elé,



A sok pesti panamát,
A Dob utca illatát,
Világos hogy nem emlegetem,



S ha néki konveniál,
A mikor az éj leszáll,
Kitünő helyekre vezetem!



Látta-e már Budapestet (…)?

Zerkovitz Béla:

Látta-e már Budapestet éjjel?

Ferencz Győző

DUGÓ
(Képes levelezőlap a piros hetesről)

Üdvözletem küldöm
















Várady Szabolcs: Székek a Duna fölött


Az a két szék a maga módján
nem is volt csúnya. Kár, hogy a rugó
kiállt belőlük, és hogy a kárpit
olyan reménytelenül koszos volt.
De széknek székek, sőt. Abba a lakásba?
Vittük tehát, jobbára a fejünkön,
az Orlay utcából az egykori
Ferenc József, ma Szabadság hídon át
a Ráday utca 2.-be, ahol P. lakott
az idő tájt (nyomait lírája őrzi).

Egy szék is, hát még kettő, alkalmas
lehet sok mindenre. „Két költő a hídon,
fejükön székekkel” – elképzelhető egy
kép ezzel a címmel.














Várady Szabolcs:

„Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga?” (József Attila)


Ami azt illeti, József Attila nem kérdez, hanem állít. Hogy mit érdekelné, azon éppúgy nincs mit töprengeni, mint azon, hogy mit Petőfinek a zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája. Azért persze tudom, hogy mire kellene válaszolnom. Csakhogy engem jobban izgat jelenleg, hogy mi is az, ami őt mit érdekelné. Jó, persze, a költészet maga. De mit jelentsen ez? Hogy verset csak írni szeret, olvasni nem? Vagy nem érdekli a költészet elmélete, csak a gyakorlata? Nem, a folytatás más irányba mutat. Csak hát ezt is hogyan értsük?

Ambrus Judit, Várady Szabolcs: Levelek Várady Szabolcshoz

Várady Szabolcs és Ambrus Judit levélváltása

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon