Skip to main content

Félre Értés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

                                               T. D. monók

Életemmel élnek, ha érvényesek a versek,
és érzem, hogy tőlem független a létek,
ahogy már léteznek. Elgondolásaim nem
oly titokzatosak. Csak mint megközelítések,

míg önmagamtól tünékeny. Én nem létezem
attól függetlenül, mert én nem létezhetem
függetlenül attól, ahogy léteznek a versek
a nélkülemben. Vagyis velem nem létek

léteznek. Hisz ily egyetlenné csak az időben
létezések tehetnek engem, az egyetlen el nem
gondolható versben. Valójában sosem kívántam
az újdonságot változatlan. Gyarlónak tartom magam

azért, hogy bárminek így bedőltem. Nem akarom
érvényesíteni már nézeteimet. Természetes, hogy
ponttal befejezhetetlen a vers. A teljestérnyi
szélből félrehajolni képtelen. Felfogásom, hogy

ami történt, nem történt, és ami van, az nincsen. Nem
arról van szó, hogy képtelenséget akarnék. Csak ezt az
állapotot érzem át a legteljesebbemként. Kétségtelen,
történtek általam némi engedménytételek versben

az érzéseknek. Világos az is, hogy ennek az érzetnek
a halál nem rokona. Nem elhozója. Nem megoldás
rá. De hagyjuk ezt is. Mind, mind a részletet. Amikor
teljesebb leszek, akkor tompább is. Ez a múlás. Ami ma

jól sem kellene, az lel rosszabbik felére. A részleteknek
átadva magam kevesebb leszek. Ám ez nem pusztulás-
vágy. Így nincs az, ami van. Nem nyelvről van szó. Nálam
mindig arról volt szó, hogyan lehet létezni, amikor

igazából nem lehet. A meglét lehetőségei kerültek
vissza kérdőjelek közé. De a kérdőjelek mintha idéző-
jelekké váltak volna. Így lehetett amit, így-úgy végig
csinálni. Múljak csak! Az értéssel maradva egyedül Félre

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon