Skip to main content

[Olvasói megjegyzés, szerkesztőségi válasz]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Elvi álláspont (Beszélő, 20. sz.)


Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Lapjának 1991. május 18-i számában a 39. oldalon Elvi álláspont címmel egy írás jelent meg, melynek szerzője az Országgyűlésben 1991. május 7-én Gadó György képviselő interpellációjára adott legfőbbügyész-helyettesi válaszra adott „nem”-szavazatom kapcsán a következő magyarázatot adta: „Hárman szavaztak »nem«-mel. Nyilván nem helyeselték a hatóság közbelépését.”

Felhívom Főszerkesztő Úr figyelmét arra, hogy szerencsésebb lett volna előbb megkérdeztetnie tőlem álláspontom okát, s csak azt követően megengedni a szerzőnek, hogy kedvére értelmezze azt. Ne vegye rossz néven, de nehezményezem, egyúttal pedig önkényesnek – ezáltal manipulációra alkalmasnak – tartom a sajtószabadság ilyetén értelmezését.

Kérem levelem közzétételét lapja legközelebbi számában!

Üdvözli:

Tóth Imre László
országgyűlési képviselő

Messzemenően igazat adunk a képviselő úrnak. Szívesen megkérdeztük volna, ha nem pont kedden éjszaka lenne a Beszélő nyomdába adásának határideje, s nem kedd este kaptuk volna kézhez a Gadó György interpellációját követő szavazás jegyzőkönyvét.

A képviselő úr levelében is kifejthette volna motívumait, de ha már nem tette, a legközelebbi parlamenti napon megkerestük. Ám zordan elutasított: „Utólag nem nyilatkozom! Miért nem kérdeztek meg előbb?”

Őszintén sajnáljuk, hogy soha nem fogjuk megtudni, mi az igazság. Kénytelenek vagyunk tovább találgatni.

1. Szélsőségesen liberális nézeteket vall a sajtószabadságról, mely szerint mindent le lehet írni.


2. A rasszista nézeteket valló szerzőket és szerkesztőket eljárás nélkül be kell börtönözni vagy valami ilyesmi.

3. Igazunk volt. {További lehetőségeket a Nyájas Olvasó fantáziájára bízzuk. Ez rejtély. Kevésbé az, hogy Tóth képviselő úr szereti-e a Beszélőt. Nem.)

A szerk.


























Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon