–up– [Upor Péter]

Vissza a főcikkhez →

Az alábbiakban megpróbáljuk röviden ismertetni a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kerekasztal tervezetének főbb pontjait és néhány azokkal vitázó nézetet.

– A kulturális autonómia intézményrendszere:

A kulturális autonómiát biztosító intézményekhez tartoznak a különböző nemzeti és etnikai szövetségek, szervezetek, az anyanyelvi oktatás intézményei, óvodától az egyetemig, a kisebbségi lapok, múzeumok, színházak, a kisebbségi könyvkiadás, rádió- és tévéműsorok, művelődési központok és könyvtárak. A kerekasztal tervezete szerint az intézményrendszer létrehozását és fenntartását az állami költségvetésnek kell finanszíroznia. Ezzel szemben áll az az Igazságügy-minisztérium tervezetében is megjelenő elképzelés, amely ezeket az intézményeket alapvetően egyesületi alapokra helyezné. Az ily módon létrejövő egyesületet elsősorban a hozzájuk csatlakozó állampolgárok befizetéseiből, esetleges szponzorok támogatásából és korlátozott mértékben pályázatok útján nyert állami közpénzekből tartanák fenn magukat. Ez kétségtelenül megoldás lehetne egy jól bejáratott demokráciában, ahol kiépült a civil társadalom, ahol a valamilyen kisebbséghez tartozás tudata kifejlődhetett, és ahol az állampolgároknak megfelelő magántőke áll rendelkezésükre egyesületeik támogatására. Magyarországon azonban ezek az alapvető feltételek hiányoznak. Magyarországon minden hasonló intézményt közadókból finanszíroznak.

– A kisebbségi önkormányzatok:

A kerekasztal javaslata szerint a helyi önkormányzati választásokkal egy időben kisebbségi önkormányzati választásokat is kell tartani. A következő választásig hátralevő időszakban ez most külön történne. A felállt kisebbségi önkormányzatok közjogi önállósággal rendelkeznének, vagyonukkal maguk gazdálkodhatnának. A kisebbségeket érintő kérdésekben egyenrangú partneri viszonyban lennének a települési önkormányzatokkal. Működésük fenntartására és feladataik ellátására az állam biztosítaná az anyagi feltételeket. A kisebbségi önkormányzatok feladata lenne a kulturális autonómia intézményrendszerének kiépítése és működtetése. Az állam ezeket az intézményeket az önkormányzatokon keresztül finanszírozza. A különböző kisebbségekhez tartozó helyi önkormányzatok létrehozhatnák saját, országos önkormányzatukat. Az Igazságügy-minisztérium és a hivatal első tervezete a fentiekkel szemben az önkormányzatokat elsősorban egyesületként kezelné, és csak igen korlátozott közjogi jogosítványokat biztosítana nekik.

– Ideiglenes parlamenti képviselet:

A parlamenti ciklus hátralévő részében a kerekasztal szövege szerint az országos kisebbségi önkormányzatok egy-egy általuk választott képviselőt küldhetnének a parlamentbe. A képviselők a parlament kisebbségi bizottságában szavazati joggal, a plenáris üléseken csak hozzászólási joggal rendelkeznének. A törvényjavaslatnak ez az egyik legvitatottabb pontja. Ellenzői úgy vélik, hogy ezzel megsértenék a tisztán pártelvű parlamenti képviselet gyakorlatát, és az úgynevezett korporációs elvnek tennének engedményeket. A kormány legutóbbi törvényszövege nem is foglalkozik az ideiglenes parlamenti képviselettel.

– Állandó parlamenti képviselet:

A parlamenti képviselet következő választások utáni végleges megoldásával a kérdés fent vázolt vitás volta miatt a különböző tervezetek nem foglalkoznak.

– Garanciák:

A kerekasztal javaslata rögzíti, hogy az állam köteles a törvény életbelépésének napjától az abban foglaltakat végrehajtani. A kormányzati szervek által preferált elképzelések szerint azonban a kormány mindössze arra vállal kötelezettséget, hogy a törvény életbelépésétől számított 150 napon belül végrehajtási programot dolgoz ki. Ez nyilvánvalóan tág teret nyitna a törvény kormányzati szempontból történő átértelmezésének.

A kerekasztal javaslata a pénzügyi garanciák tekintetében egy normatív rendszer felhasználásával rögzíti az állam feladatait. A kormányzat részéről azonban ez a megoldás sem aratott osztatlan sikert. A PM illetékesei például jobb szeretnék, ha a pénzek elosztása nagyrészt pályázatok alapján történne. Ez szabad kezet biztosítana a mindenkori államhatalomnak, hogy a pályázók közül a maga sajátos szempontjai alapján válogathasson.

• Beszélő