K. P. [Kertész Péter]

Nyomtatóbarát változat

Május közepén az elmúlt évben aktívaülést tartott a még egységes MSZMP szentendrei szervezete a házunktól kétszáz méterre lévő általános iskolában. Az ünnepi szónok természetesen Hámori Csaba első titkár volt, aki sejtelmesen azt közölte a jelen lévőkkel, hogy Nagy Imre-ügyben még nem mondták ki a végső szót. Amúgy meglehetősen frusztrált volt, mert mielőtt az elnöki pulpitushoz vonult volna, a helybéli reformkommunisták felhívták a figyelmét a már harmadik évfolyamát élő Szentendre és Vidéke című közéleti és kulturális tájékoztató legfrissebb számára, amelyben két dolgozat is jócskán felbőszítette Cs.-né, azaz Cservenkáné közvetlen utódját.

Az elsőből azt tudhatta meg a nagyérdemű, hogy Grósz Károly még borsodi első titkár korában dupla pedagógustelket kapott Szentendrén, bagatell nyolcvanezer forintért, s méltányosságból csak az összeg felét kellett kifizetnie, a többit jelentős kedvezménnyel törleszthette. S az sem titok – lehetett olvasni az első oldalon megjelent szerkesztőségi cikkben –, hogy busás felárral túladott már időközben nem kis segédlettel felépített palotáján. De ez még hagyján, az igazi szentségtörés a harmadik oldalon következett be, ahol is kápé aláírással volt olvasható a Szentmise a párthelyiségben című tudósítás, amelyből bárki megtudhatta, hogy az öregeket kímélendő a fárasztó távoli templomba járástól, immáron dr. Kiss György, a Római Katolikus Plébániahivatal vezetője, a Péter-Pál-templom plébánosa a Felszabadulás lakótelepi párthelyiségben hirdeti az igét vasárnap délelőttönként.

Máig nem tudtam eldönteni, mi késztette az MSZMP szentendrei titkárát erre a nyerő húzásra, mint ahogy azt sem firtattam különösebben, hogy az egyház milyen elgondolásból fogadta el ezt a nagyvonalú ajánlatot. Praktikusan ugyanis a szituáció olyannyira megalapozott volt, hogy nem is szerettem volna a história mögött politikai vagy egyéb szándékot felfedezni.

Előszavazás

A szentendrei hívőkhöz Péter-Pál útján eljuttatott 8. lelkipásztori levél határozottan leszögezi, hogy a keresztény embernek lelkiismereti kötelessége részt venni a választásokon! Majd így folytatódik: „Senkit ne tévesszen meg tehát a közhangulat fásultsága a szavazások tekintetében! Hiszen 40 év után mindenki szavazatával döntheti el, hogy lakóhelyének környezetében ki lesz egyéni érdekeinek olyan képviselője, aki síkraszáll a keresztény értékek mellett is. Ha keresztények nem mennek el szavazni, majd egyrészről az egyházüldöző régi rend hívei, másrészről a szabadságot szabadosságba fullasztók juttatják be képviselőiket az önkormányzatba.”

A továbbiakban részletesen szólt a pásztorlevél arról, hogy „mik a keresztény ember elvárásai egy képviselőjelölttől”. 1. „Politikailag” legyenek tiszta múltúak. A megtévedtek, a pálfordulásra kényszerültek ne itt vezekeljenek. 2. „Erkölcsileg legyenek feddhetetlenek”, azaz csak a tételes erkölcsöt valló és azt élő embereket szabad delegálni. 3. Olyan szaktudásuk legyen, amely a város javára kamatoztatható!

A püspöki kar kiemeli a keresztény közösség cselekvő és hatékony közreműködését a közvélemény alakításában. E felszólítást komolyan véve Szentendrén két szentmisén hívták a testvéreket a szeptember 17-én tartott megbeszélésre, ahol is a megjelentek – idézem a pásztorlevelet – elmondhatták véleményüket mind a tíz választókörzet jelöltjeiről. Mint „Mózes-hitű”, természetesen nem voltam jelen az eseményen, így csak utólag tudósíthattam, hogy végül a hívők szavaztak arról, hogy kik felelnek meg az imént felsorolt hármas követelménynek a jelöltek közül.

Ezt követően fogalmazódott meg a pásztorlevél, került sokszorosításra a katolikus közösség ajánlása „az e témában kevésbé járatos hívek számára”. S bár a pásztorlevél a 2. pont kifejtésében utal rá, hogy „Isten tíz parancsa alapjaiban minden ember szívébe van írva, függetlenül a felekezeti hovatartozástól”, s később az is olvasható, „szavazzon mindenki legjobb lelkiismerete szerint”, „a családtagjainkkal és érdeklődő ismerőseinkkel megosztandó ajánlat” ugyancsak elgondolkodtató. Mivelhogy a katolikus közösség kizárólag független, illetve kormánypárti színekben indult állampolgárokat ajánlott figyelmünkbe. A tételesen felsorolt 11 aspiráns után a nyomaték kedvéért még ez olvasható: „A Kereszténydemokrata Néppárt és a Magyar Demokrata Fórum közös listát nyitott. Ezért a listák közül a 6. sz. (MDF–KDNP) listának támogatását ajánljuk!”

Akik kimaradtak

Így kimaradt persze az ajánlottak közül az SZDSZ–Fidesz-lista vezetője Németh Gábor, „akinek apja, apósa, nagyapja református lelkész volt. Őt magát pedig 15 éve a tőlük kapott örökség, a Biblia-tanítás vezérelte a Szentendrei Református Egyház gondnoki feladatainak ellátására.” Mégsem érdemelte ki a helyi katolikus közösség támogatását, jóllehet a püspöki kar körlevele szorgalmazta „a keresztény közösség cselekvő és hatékony közreműködését a közvélemény alakításában”.

Csak az olyan jó keresztény embereket támogatták a helyhatósági választásokon, akik a garantált hívőségük mellett kormánypártiak vagy legrosszabb esetben függetlenek (lehetőség szerint valamelyik kormánypárt nyílt vagy burkolt támogatásával). Így nem élvezhette a szentendrei katolikus közösség bizalmát dr. Pávai Erzsébet sem. Pedig tősgyökeres szentendrei, a Ferences Gimnáziumban érettségizett, két fia úgyszintén, mindhárman ma is dr. Kiss György plébános nyájához tartoznak, csakhogy a városszerte köztiszteletnek örvendő főorvos asszony független jelöltként az SZDSZ és a Fidesz támogatását fogadta el. Vagyis ha úgy tetszik, nem is olyan jó keresztény, mint amilyennek az elmúlt csaknem fél évszázad alatt bizonyult.

A kiközösítés az első fordulóban nem hozta meg a várt eredményt. Szentendre 10 választókerülete közül háromban dőlt el a versengés. S mit tesz Isten, az egyikben Németh Gábor SZDSZ–Fidesz-listavezető, a másikban Farádi Gábor SZDSZ–Fidesz-képviselőjelölt jutott a helyi önkormányzatba. Dr. Pávai Erzsébet pedig továbbra sem esélytelen, mert hiszen csak 11 szavazattal kapott kevesebbet, mint a katolikus közösség által támogatott kolléganője, dr. Stiegler Róza az MDF–KDNP színeiben.

• Belföld