Skip to main content

Tisztelt volt ellenfelem!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Én is megdöbbenéssel olvastam a Beszélő szeptember 22-i (és nem 29-i számában) az Önnek tulajdonított inkriminált mondatot. Ugyanis Solt Ottiliával együtt ott voltunk az Orczy-kertben az MDF gyűlésén. Az a mondat valóban nem az Ön szájából és nem is így hangzott el, hanem a következőképpen. Tölgyesi – nem ssy, és nem is Péter, hanem – László, az MDF VIII. kerületi listáján 17. helyen indított tagja ezt mondta: „Ha mi kerülünk hatalomra, akkor nem lesz lakbéremelés.”

Én csak a HATALOM szóra kaptam fel a fejem, és azt kérdeztem magamtól: az MDF-nek ennyire fontos a hatalom megszerzése, hogy képesek érte gátlástalanul ígérgetni? Lehet, hogy az MDF nem is annyira szolgálatnak tekinti a hatalmat, mint azt reklámjaiban hirdeti? S ha valaki nem az MDF VIII. kerületi elnöke, hanem csak „mezei” MDF-tag, akkor nyilatkozhat felelőtlenül? Ezekre a kérdésekre talán Ön tudna válaszolni.

Már az önkormányzati választások első fordulója előtt szerettem volna reagálni, ebben csak az időhiány gátolt meg. Most, hogy sikeresen túljutottunk az első fordulón, s mivel én győztem Önnel szemben, tehát már nem lehet elfogultsággal vádolni, s mivel én is ragaszkodom az igazsághoz, kötelességemnek tartottam, hogy válaszoljak.

Tisztelettel:

Haász Zsóka
VIII. kerületi önkormányzati képviselő

P. S.: Örömmel nyugtáztam, hogy olvassa a Beszélőt.













Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon