Skip to main content

Válasz Maróti László úrnak

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


37. számunkban (szeptember 22.) nem RÉVÉSZ Sándor, hanem a szerkesztőségi „kopf” tartalmazta azt az állítást, melyet Maróti úr kifogásolt, nevezetesen, hogy egy nagygyűlésen kijelentette volna: az MDF győzelme esetén a VIII. kerületben nem lesz lakbéremelés.

A „kopf”-ot én követtem el, méghozzá azért, mert magam jelen voltam e nagygyűlésen az Asztalos János parkban, s saját fülemmel hallottam az inkriminált mondatot. Többek között a Népszabadság jelen lévő tudósítójának is különös figyelmébe ajánlottam, olyan jelentősnek tartottam. Egy lakossági kérdésre adott válasz keretében hangzott el, amelyre az MDF szakértője felelt, s emlékezetem szerint Maróti úr kiegészítette a szakértő szavait. Ám meglehet, hogy tévedek, s az inkriminált mondatot a szakértő mondta, rosszul azonosítottam a beszélőt. Ez esetben bocsánatot kérek Maróti úrtól. Ahhoz azonban változatlanul ragaszkodom, hogy a mondat az emelvényen, a mikrofonba mondva elhangzott. Senki nem kommentálta, cáfolta vagy tompította. Akkor, ott helyben megfogadtam, hogy szóvá fogom tenni, mint különösen abszurd és felelőtlen ígéretet.




Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon