Skip to main content

(Soós Péter)

(Soós Péter), Kőszeg Ferenc: [Olvasói megjegyzés és szerkesztőségi válasz]

Nagy W. András: Hangpróba (Beszélő, 1993. január 16.)


Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Tisztelt Kőszeg Ferenc!


Az alábbi levélíró mind az ellenzék, mind a kormánypárt hetilapját olvassa. Már rég beláttam, csak így tudok valósághű képet kialakítani, ha meghallgatom mindkét oldalt. Remélem, helyesen cselekszem. Az előítéletek elvetése mindig helyes.

Ezért magamat a Beszélő régi és rendszeres olvasójának mondom. Ezért szeretném, ha ezen kis írásom a levelező rovatban megjelenne. Ha ezzel ön egyetért.

1993. január 9-én én is elmentem az MDF Népi-Nemzeti Körének nyilvános gyűlésére, mint az ön Nagy W.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon