Hetek óta folyik a vita a Beszélőben az SZDSZ jövőjéről. Az elmúlt héten Szolnokon megtartottuk küldöttválasztó közgyűlésünket. A Beszélő újságíróját nagy örömmel fogadtuk. Jelen cikkem helyzetjelentés, és (sajnos) csak szolnoki benyomásaimat tükrözi.
Alul is forrongásban van az SZDSZ. A szolnokiak többsége is – ki többé, ki kevésbé – elégedetlen a párt eddigi működésével.
Éppen ezért első előadóként a helyi pártszervezetekről, azok problémáiról, a szolnoki csoport vezetési, személyi, politikai szervezeti gondjairól, ez után a párt területi, országos szerkezeti hiányosságairól beszéltem. A meglévő problémák (válság) némelyikére megoldásokat is igyekeztem találni. Többek között beszéltem a megyei szintű döntéshozói testületek szükségességéről, a rendszeres, egész tagságot érintő politikai, társadalomismereti (és akár filozófiai) oktatás megvalósításáról, a helyi szervezetek közötti együttműködés javításáról.
Következő előadónk König László polgármester volt, aki egyrészt a helyi csoport megerősítéséről beszélt, minthogy az önkormányzat SZDSZ-es frakciójának és vezetésének a helyi szervezet kommunikációs és kontrolláló hátteret tud biztosítani, másrészt elemezte a párt helyzetét. A jelenlegi gondok leküzdésének előfeltételét abban látta, hogy a fokozott szociális érzékenységű, társadalmi igazságosságot és a klasszikus liberalizmust képviselői újítsák meg belső szövetségüket.
Ezután Semsey Sándor OT-tag beszélt a közelgő küldöttgyűlés fontosságáról. Hangsúlyozta, hogy nem pusztán a párt elnökének megválasztásáról van szó, hanem új döntéshozatali fórumok létrehozásáról, az információáramlás megreformálásáról. Elemezte a párt vezetési, személyi, politikai és ideológiai válságtüneteit. Úgy vélte, hogy ezek ismerete szükséges ahhoz, hogy megtaláljuk a válságból kivezető utat.
Következett az általános vita, amelyben ki-ki letette voksát valamelyik elnökjelölt mellett. Ebben azonban a vita nem merült ki.
Vigh Kálmán például javasolta, hogy a párt foglalkozzon többet az alkalmazottak, munkások problémáival, a lakosság hétköznapi gondjaival, ne merüljön el az ideológiai vitákban, így a halódó kis csoportok ismét aktivizálhatóak.
Többen szóvá tették, hogy egy liberális párt Magyarországon esélytelen lenne a következő választásokon, ezért széles bázisú tömegpárttá kell szerveződnünk, mások óvtak a szélsőséges irányzatok befogadásától, mert velük lehetetlennek tartották a belső konszenzus kialakulását. Szükségesnek tartották a közérthető politizálás megteremtését, ami nem egyenlő a populizmussal.
Szóba került még, hogy a helyi szervezetnek gyakrabban kell gyűléseket tartania, illetve, hogy helyi szinten fontos a lokálpatriotizmus erősítése.
Mindezek alapján úgy vélem, hogy a szolnoki gyűlésen sok-sok politikai részprogram hangzott el, s ha ez így van más csoportoknál is, a küldöttgyűlés átfogó és lefordítható programcsomagot alkothat.
Végül hadd meséljem el a múltkor a Szabolcs expresszen hallottakat.
A vonaton döglesztő meleg volt, és egy ötéves kislány megkérdezte: „Miért nem lehet levenni a fűtést?”
Mamája a következőt válaszolta: „Tudod, kislányom, ez olyan, mint otthon a lakásban. Ott fázni szoktunk, mégsem tudjuk feljebb venni a fűtést.”
Mire az egyik utas tömören odavetette: „Szocializmus.”
Politikai program-e az állítható fűtés követelése a vonatokon és a lakótelepi lakásokban?
Erdei Péter
Szolnok
- Visszabeszélő [6]