Skip to main content

Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés a jogtiprások ellen

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1989 decemberében, Ceausescu bukását követően, különösen akkor, amikor híre ment a kommunista erőszakszervek sokfelé pusztító akcióinak, az annyiszor megalázott székelyföldi nép dühe is föllángolt: 3 román és 3 magyar közismerten népnyúzó rendőr, szekus meg hasonszőrű cinkosuk vált a népharag áldozatává. 1990 márciusában újra véres jelenetekre került sor Erdélyben, Marosvásárhelyen. A legismertebb esemény Sütő András megvakítása volt, illetve a fasiszta-kommunista orientáltságú Vatra Romaneasca vezetőinek felbujtó szavára hallgató román falusi emberek százainak-ezreinek főtéri összecsapása a békésen tüntető magyarokkal. Az igazi bűnösök teljes mérvű felelősségre vonása máig várat magára.

Bár a ’89. decemberi népítéletben részt vevők számára az 1990. január 4-én a Nemzeti Megmentési Front által kibocsátott 3. számú törvényerejű rendelet közkegyelmet hirdetett, mégis több székelyföldi település számos lakosát – alig néhány héttel a közkegyelem közzététele után – a régi, a kommunista időkre emlékeztető módon lefogták, majd többnyire teljesen esetlegesen közülük néhányat kiszűrtek. Ezeket az embereket aztán népünk megfélemlítésének és megalázásának nyilvánvaló szándékával törvénysértő és rendkívül súlyos ítéletekkel börtönbe vetették, így például az oroszhegyi Ambrus Pált (15 évre), Nagy Istvánt (15 évre), Nagy Imrét (18 évre), Vass Kis Elődöt (18 évre), valamint a zetelaki Boldizsár Ferencet (19 évre), Karsai Lászlót (19 évre), Illyés Istvánt (20 évre).

Ugyanez a szándék, a romániai magyarság megfélemlítésének és megalázásának szándéka vezette az igazságszolgáltatást az 1990. márciusi magyarellenes pogrom után ártatlanul elítélt marosszentimrei Szabadi Ferenc (5 év), illetve az erdőcsanádi Füzesi Albert (4 év), Füzesi András (4 év), Papp Árpád (4 év) és a marosszentgyörgyi Galaczi József (3 év) és Hanzi Valentin (3 év) ügye tárgyalásakor, ítéletük kimondásakor. A letartóztatások, a perbe fogások még most is folytatódnak, elég a marosvásárhelyi Cseresznyés Pál esetére utalnunk, aki előzetes letartóztatásban várja sorsa jobbra fordulását. (…)

A magyarellenesség jegyében fogant koncepciós perek során elkövetett többrendbéli jogtiprás megszüntetése érdekében a következőket igényeljük a hazai illetékesek támogatásával – Románia Büntetőeljárási Törvénykönyvének 409., 410. és 411. szakasza alapján –: Románia igazságügyi minisztere és főügyésze a fent nevezett elítéltek jogsérelmének megszüntetése, orvoslása érdekében azonnal adjon be rendkívüli folyamodványt a Legfelső Törvényszékhez, amelyben – többek között – indítványozza az elítéltek szabadlábra helyezését. Továbbá: a Legfelső Törvényszék Románia főügyészének indítványára hozzon határozatot, melyben valamennyi szóban forgó ügy megfelelő körülmények között történő újratárgyalásáig függessze fel a büntetések letöltését, és rendelje el az elítéltek azonnali szabadlábra való helyezését.

A folyamatban lévő ügyek esetében tehát biztosítani kell a különböző szintű igazságszolgáltatási fórumokon a vádlottak szabadlábon való védekezését. A Legfelső Törvényszék pedig – Románia Büntetőeljárási Törvénykönyvének 55. szakasza alapján – gondoskodjék a fent említett ügyek áthelyezéséről megfelelő semleges bírói testületek körébe, mégpedig olyanok hatáskörébe, amelyek összetételét paritásos alapon állapítsák meg, tehát megfelelő számú magyar bírót is vonjanak be az ügyek tárgyalásába.

Az Emberséget! Alapítvány ezután is segíti az elítéltek családtagjait. Pénzadományaikat kérjük a 45-11-09-36 CEC Odorheiu Secuiesc, Szabadság szerkesztősége takarékpénztári számára eljuttatni.

Ha követeléseinkkel egyetértenek, az aláírásokat tartalmazó íveket az RMDSZ udvarhelyszéki vezetőségének címére: 4150 – Odorheiu Secuiesc – Székelyudvarhely – Szabadság tér 5/5. Románia kérjük eljuttatni.

Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés Szervezőbizottsága
Székelyudvarhely

















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon