Nyomtatóbarát változat
–efhá– [F. Havas Gábor]: Búcsúztató
Kedden délelőtt dr. Kónya Imre (MDF) napirend előtt kért szót a parlamentben, hogy tudassa azt, amit már mindenki tudott: a Varsói Szerződés tagállamainak „honvédelmi és külügyminiszterei a tegnapi napon és éppen Budapesten közös egyetértéssel arra a megállapodásra jutottak, hogy a jövő hónap végéig megszüntetik a Varsói Szerződés katonai szervezetét”.
Ebben az örömteli pillanatban talán nem árt emlékezni arra, hogy 1990. május 9-én, az új Országgyűlés 3.
A Varsó Szerződés halotti bizonyítványának aláírásakor senkinek sem állt el a lélegzete, a meghatottságnak nyomát sem lehetett látni, mindössze némi megkönnyebbülés jelezte, hogy sikerült a dolgot nagyobb konfliktusok, összecsapások nélkül megúszni.
A sajtócélozgatások még néhány nappal ezelőtt is arra engedtek következtetni, hogy a részt vevő felek – mindenekelőtt a csehek, a lengyelek és persze a magyarok – roppant erőfeszítéseket tesznek majd, hogy végérvényessé és bizonyos fokig látványossá tegyék a VSZ felszámolását. A budapesti értekezleten azonban egyértelművé vált, hogy most csakis a katonai szervezet feloszlatása kerülhet szóba. A kifejezetten szovjet igény, hogy a kimúlt szervezet iratai továbbra is maradjanak titkosak, csak szaporította a különféle tisztázatlan mozzanatokat, és tetézte annak gyanúját, hogy Moszkva a szervezet jogi kereteit még talán jó ideig nem lesz hajlandó feladni.
Ez a fordulat azonban váratlannak mégsem volt nevezhető, különösen azok számára nem, akik a múlt hét végi Jelcin-ellenes tüntetéseken részt vevő Ahromejev marsall nyilatkozatából értesülhettek, hogy a marsall – aki mellesleg Gorbacsov legfőbb katonai tanácsadója – helyteleníti a VSZ feladását, és továbbra is úgy véli, hogy a NATO veszélyezteti a Szovjetunió biztonságát.
Néhány nyilvánvaló körülményen túl azonban még nyitott kérdés, hogy milyen eszközök is állnak Moszkva rendelkezésére, amelyekkel befolyásolni tudná az egykori testvérállamok akaratát. A jelek szerint Lengyelország van a legkellemetlenebb helyzetben.
Krysztof Skubiszewski lengyel külügyminiszter minden alkalmat megragadott annak a diszkriminációnak a hangsúlyozására, hogy Varsó az egyetlen volt testvérállam, amelyikkel Moszkva nem kötött megállapodást a megszálló szovjet csapatok kivonására. Azt persze senki sem hozta szóba, hogy e lehetőségről, még a nyár folyamán, maguk a lengyelek mondtak le, cserébe, hogy ott lehessenek a német egyesülés kérdését rendezni hivatott úgynevezett „négy plusz kettes” tárgyalásokon.
Az sem képez nagyobb államtitkot, hogy Magyarország gazdaságilag zsarolható, s költözzék akármilyen kormány a Kossuth térre, az soha nem feledkezhet meg arról, hogy az energiahordozók java részét továbbra is a Szovjetunió szállítja majd Magyarországnak.
A csehek vannak a legkönnyebb helyzetben, de a másik két közép-európai állam – akár csak regionális – támogatása nélkül Moszkvával szemben nekik sincs esélyük.
Budapesten tehát – a reményekkel ellentétben – a boldogító vég még nem egészen következett be. Tisztázásra vár ugyanis, hogy a paktum felszámolása vajon függetlenné válási folyamatának része-e, avagy csak egyik epizódja annak az agóniának, amellyel a Szovjetunió egyre reménytelenebbül küszködik.
Erre a tisztázásra – jellemző módon – ez alkalommal sem került sor. Az eseményt záró sajtótájékozatóra a szovjet delegáció el sem jött, a többiek pedig igyekeztek eltitkolni, hogy ők sem feledkeztek meg arról: a szuverenitás – a Varsói Szerződésen kívül is – lehet korlátozott.
Friss hozzászólások
6 év 22 hét
8 év 48 hét
8 év 51 hét
8 év 51 hét
9 év 1 hét
9 év 1 hét
9 év 1 hét
9 év 3 hét
9 év 4 hét
9 év 4 hét