Ara-Kovács Attila, Zaválnij Georgij

Nyomtatóbarát változat

– Parancsnok úr, az önök fegyveres szervezete kitől akarja Örményországot megvédeni, a Vörös Hadseregtől vagy a környező államoktól?

– Szervezetünk általános védelmet kell biztosítson Örményországnak, bárhonnan jöjjön is a támadás, bárki is veszélyeztesse hazánk függetlenségét. E téren nagy tapasztalatokkal rendelkezünk. A század elején Örményországban úgynevezett fedain, azaz önkéntes fegyveres csapatok működtek, illetve létezett védelmi feladatokra szakosodott fedain mozgalom is. Ám az efféle korlátozott tevékenység, bennünket ma már nem elégíthet ki, különösen most, az erőszakos lefegyverzésünkre irányuló elnöki rendeletet követően. Főparancsnokságunk azonban az örmény parlamentnek van alárendelve, a parlamenti határozat tehát ránk is érvényes: fegyvereinket nem adjuk át; csak harccal vehetik el tőlünk. Örményországnak vagy hagyományos, a szó legszorosabb értelmében vett népi hadseregre van szüksége, vagy egy olyan szervezetre, mely többé-kevésbé meg tud felelni általános harcászati elvárásoknak is.

– Milyen hierarchia érvényesül hadseregükben?

– Szervezetünk központja az Örmény Önvédelmi Csapatok országos főparancsnoksága, s Örményország minden járásában van egy járási parancsnokság. Minden egyes örmény faluban egy-egy önvédelmi csoport található, amely a helyi sajátosságoknak megfelelően szerveződött meg. A koordinációra és az egyes akciók véglegesítésére a főparancsnokságon, Jerevánban kerül sor. Harcosaink békeidőben ugyanúgy dolgoznak, mint bárki más, és csak veszély esetén lépnek akcióba, a svájci honvédelmi gyakorlathoz hasonlóan.

– Tulajdonképpen hány harcos tartozik az ön parancsnoksága alá, illetve az Örmény Önvédelmi Csapatok kötelékébe?


– Nos, csapatainknak potenciálisan minden fiatal örmény tagja. De azt is tudni kell, hogy ez a szolgálat valamiféle kitüntető kötelesség is, ezért – mivel módunkban áll – csak a legfegyelmezettebb és a legerősebb fiúkat választjuk ki. Taglétszámunk egyébként nem haladja meg a 8-9000 főt.

– Nagyon sok örmény emigrációban él, eleve adódik tehát a kérdés: tagjai lehetnek ők is csapataiknak – mondjuk a palesztin példa nyomán?


– Természetesen kizárólag csak az itt, Örményországban élőkre számítanak, bár azt hiszem, minden örmény – éljen akárhol is a világban – szívesen venné ki részét hazája védelmében. Központi eszménk – de talán helyesebb lenne látomásnak nevezni – nem más, mint a szabad Örményország megvalósítása: csak ez hitelesíthet minden fegyveres vállalkozást.

– Milyen anyagi feltételekkel rendelkeznek?

– Minden csoport, minden alapegység maga gondoskodik az önvédelmi bázis megszervezéséről, beleértve a fegyvervásárlást is. Főleg magánszemélyek adakozásából van pénzünk. Mint említettem, harcosaink egyszerű, dolgozó emberek, akik keresetük egy részével is hozzájárulnak hadseregünk anyagi feltételeinek az előteremtéséhez: fizetésük egy részét minden hónapban fegyvervásárlásra fordítják. A főparancsnokság számára is nagyjából hasonló feltételek adottak. Komoly anyagi javakkal nem rendelkezünk, viszont biztosan állíthatom, hogy annál több áldozatkészséggel és önfeláldozással igyekszünk ezt pótolni.

– Szervezetük csak honvédelmi célokat követ, vagy van biztonsági rendfenntartó funkciója is?

– Igen. Sajnálatos módon olyan teendőink is vannak, amelyekkel igazából nem lenne szabad foglalkoznunk. Néha a mi kötelességeink közé tartozik, hogy köztársaságunk határain belül is biztosítsuk a nyugalmat, ami egyébként a rendőrség feladata lenne.

– Hogyan ítéli meg a Hegyi Karabah helyzetét? Nyújtanak-e az ottani örményeknek humanitárius vagy éppenséggel fegyveres segítséget?


– Karabahot nemcsak lehet, de kell is segítenünk. Kötelességünk megtenni ezt. Ami a fegyvereket illeti: mi Karabahba fegyvereket sohasem szállítottunk. De ha támadás indulna ellene, ha ott valamilyen tömegmészárlás kezdődnék, akkor – akár puszta kézzel is – kötelességünk lenne védelmükre kelni. Egyébként annyit hadd tegyek hozzá a mondottakhoz: ennél valamivel többet is tudunk tenni. Például komoly és kemény ellenállást tanúsítani. Erre már voltak példák.

– Számítana-e külső segítségre – közelebbire vagy távolabbira –, ha támadás érné Örményországot?


– A segítség, ami azt illeti, mindig elkel, de mi realisták vagyunk, és tudjuk, csak saját erőnkre támaszkodhatunk…

• Külföld