Skip to main content

Beszélő hetilap, 34. szám, Évfolyam 2, Szám 37

(Horváth József) - –szeg [Kőszeg Ferenc]: [Olvasói levél, szerkesztőségi válasz]

Solt Ottilia: A magyar maffia

(kőszeg): Legyen Justitia – vesszen a világ!

Eörsi János: Nincs még elboronálva

Interjú a földművelésügyi miniszterrel

Vajna János: A felzárkózás hete

Krasztev Péter: Orvosság, de melyik áfium ellen?

: Hányadán állunk?

Földvári Sándor: Észt különút?

Ara-Kovács Attila - Zaválnij Georgij: Örmény népfelkelők között

Tamás Gáspár Miklós: Lelőttek egy cigányt

Szerény, bensőséges szövegelemzés

Solt Ottilia: Köszönet a belügyminiszternek

Tar Sándor: Még csak

Kemény István: A földértékadó nem növeli a termelés költségeit

Hegedűs Róbert: Körös-körül ellenség?

Péli István: Magánlevél az ország védelmének kérdéséről

–sand–: Hogyan készül a popmenedzser?

Dorn Krisztina: A címzett ismert, de nem nyit ajtót

Tudósítás a veszprémi utcafesztiválról

K. F.: A hit oktatása

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon