–sand–

Nyomtatóbarát változat

Ha valaki a rendszerváltás idején oly szükséges menedzserképzés szakkönyvének hinné címe után ezt a kötetet, az bizony tévedne. De ha nem is szakkönyv, a rendszerváltástól persze nem teljesen független Acsay Judit már a változások küszöbén készített hosszú életútinterjúja Erdős Péterrel, a hetvenes–nyolcvanas évek híresen hírhedt figurájával, aki megannyi szenvedélyes vita céltáblája volt, ha nem is úgy, mint az ötvenes években a néphadsereg kiképzőtáboraiban Tito, akit ténylegesen a táblák tízes körébe rajzoltak. A hivatkozás Titóra egyébként sem esetleges, ugyanis később hosszú időre Erdős politikai példaképe lett. Mert Erdős csak a kusza sors kényszeréből lett a hazai popzene menedzsere, sőt honi hanglemezkiadásának diktátora, valójában újságíró volt és politikus, akit kora ifjúságától mindig ott találunk nemcsak a pesti élet és a magyar politika sűrűjében, hanem a rendszerváltásokra fittyet hányva minden rendszer sitijében is. Acsay Juditnak sikerült Erdős Péterrel még az utolsó pillanatban elmondatnia a nyugati világ popmenedzsereire igazán nem jellemző közép-kelet-európai sors legfontosabb eseményeit, állomásait, és rábírnia Erdőst az indítékok elemző, önelemző ismertetésére is, merthogy Erdős a rá jellemző hirtelen fordulattal még a róla szóló könyv megjelenése előtt örökre eltávozott. Acsay Judit ügyes, olykor –szimpatikusan – erőszakos kérdéseire válaszul Erdős elmeséli gyermekkorát, szüleihez való ambivalens viszonyát, első meghurcoltatását, az „erőltetett menetet” a szerbiai munkatáborból a németországi koncentrációs táborig, logikus találkozását a svájci emigrációban az ottani kommunista értelmiségiek csoportjával, ahonnan viszont már nem a történelmi logika, hanem a bolsevik-kommunista irracionalizmus juttatja az ávéhá karmaiba és hosszú évekre a kistarcsai internálótábor még a börtönökénél is kegyetlenebb magánzárkájába. Ez még lehetne „szokványos” sors is, de Erdős, szabadulása után, a később Nagy Imre-csoportnak nevezett pártellenzéki értelmiségiek körébe kerül, mindenütt jelen van, kapcsolatokat teremt és „szervezkedik”, hogy ő legyen Rákosi talán utolsó áldozata, akit 1956 télutóján tartóztatnak le egy nagy értelmiségellenes leszámolás előkészítésének jegyében, aminek végrehajtására azonban már nem ad időt Rákosinak a történelem. Közben alakulnak ki Erdős jugoszláv-titoista szimpátiái, hisz a szocializmus megreformálhatóságában, és így akarva-akaratlanul részese az október 23-i tüntetésnek, egyike azoknak, akik a tüntetés engedélyezésének hírét minden felső jóváhagyás nélkül mondatják be a rádióban, és így lesz részese a rádió ostromának is, ha ellenzéki létére az ostromlóit váron belül is. Ávéhások életét menti meg, és ez igaz, s nem holmi időskori háryjánoskodó különcködés, s mondhatjuk, természetesen ennek ellenére újra börtönbe kerül, ahonnan Nagy Imréék kivégzése után szabadul. Pályafutása ezután is rendhagyó, nehézségek árán sikerül elvégeznie a jogi egyetemet, de sem praktizálni nem hagyják, sem jogelméleti cikkeit nem engedik közölni, és ha olykor mégis, akkor botrány támad körülötte, így a véletlen veti a szerzői jogvédő hivatalba, majd a hanglemezgyárba, ahol – és ez némi aktualitást is ad a könyvnek – Bors Jenő mellett hol jogvégzett, de botfülű tótum-faktum, hol pedig valódi popmenedzser. Szenvedélye, nem titkolt szerelme, szervezői talentuma és hiperaktivitása segítségével éri el sikereit, és kerül a támadások kereszttüzébe, amiket okosan, logikusan, de sokak számára bizonyára teljesen elfogadhatatlanul magyaráz. Megőrizve, sőt visszaszerezve szocialista világnézetét indokolja pop-politikai működésének ideológiai okait. Élete végén, negyven év után még visszalépett abba a pártba, amelynek csak néhány évig volt tagja a második világháború után, hogy a párt szétszakadásakor – megannyi szék között megint egyszer a pad alá kerülve – végleg elveszítse élete értelmét. A magyar politikai történet részleteiben jártasabb kérdező bizonyára több kérdést tudott volna feltenni Erdősnek, de valószínűleg az sem véletlen, hogy Erdős csak olyan személynek tudott megnyílni, aki ugyan keményen kérdez, de akit – ha neki arra van szüksége -–félre is lehet vezetni. A hazai aluljáró-könyvpiacra kacsintó küllemű könyv ezzel együtt nemcsak egy érdekes ember életét örökíti meg, hanem fontos részleteket is feltár a politika és zenepolitika titkaiból, talán csalódást okozva a tiniknek, de élményt jelentve a kortörténet iránt érdeklődő olvasónak.

(Hogyan készül a popmenedzser? Erdős Péterrel beszélget Acsay Judit, Unió, 1990.)

• Rábeszélő