Skip to main content

Észt különút?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Hányadán állunk?


Elnök Úr, önök egyfajta felfüggesztett „függetlenségi nyilatkozatot” fogadtak el. A litván példa figyelmeztette önöket ezen lépés gazdasági veszélyeire?

Rüütel: Az Észt Köztársaság nem deklarálta az állami függetlenséget. Ezzel egyelőre még várunk. Ami a jogi helyzetet illeti, a szovjet alkotmányt köztársaságunk területén felfüggesztettük – hangsúlyozom, nem likvidáltuk, mint egyes megfogalmazások állítják –, így most Észtország területén az észt alkotmány hatályos, az észt jogszabályok szerint kell eljárni minden ügyben. Az önálló államisághoz a megfelelő gazdasági háttér megteremtésére van szükség, így többek közt a saját pénz bevezetésére. A mi koncepciónk abban különbözik Litvánia politikájától, hogy a jelenlegi átmeneti periódusban megpróbáljuk tisztázni az államiság alapfeltételeit érintő, elsősorban gazdasági és jogi kérdéseket.

Elnök Úr által vázolt „átmeneti periódus” jócskán különbözik a Gorbacsov által javasolt balti rendezési koncepciótól. Hogyan reagált rá?

Rüütel: Nem tetszett neki.

Nem tart-e Észtország attól, hogy az átmeneti periódusban megnövekszik az orosz beáramlás, ez pedig politikai akadályokat gördíthet a függetlenség elé?

Rüütel: Jelenleg köztársaságunk észt lakosságának aránya 39,5%. Ha hozzászámíthatunk csekély finnugor népességet – karéliak, itt élő magyarok stb. –, úgy fogalmazhatunk, hogy köztársaságunk nem orosz lakossága nem haladja meg a negyven százalékot. Intézkedéseket hoztunk az orosz emigráció megfékezésére. A bejelentkezés, lakáshoz jutás feltételein keresztül, ill. a munkahelyekre kirótt illetékkel szabályozzuk a betelepülést. Ha egy észt munkahely nem köztársasági munkavállalót alkalmaz, magas összeget köteles a köztársasági kasszába befizetni. Ez nem a függetlenségi politika, még kevésbé valamiféle nemzetiségi diszkrimináció kérdése. Mit tenne például Magyarország, ha a lakosságát meghaladó mértékű orosz vagy német betelepülő árasztaná el?

Információim szerint a finn gazdaszövetség szakmailag támogatja az észt kisgazdákat; kórházi felszerelések és mezőgazdasági gépek formájában svéd gazdasági segítség érkezik, magánvállalkozásban működik több észt idegenforgalmi iroda; észt vendégmunkások dolgoznak Svéd-, ill. Finnországban – konvertibilis valutáért. Elnök Úr hogyan értékeli az észt gazdaságban végbement fejlődést?

Rüütel: Nem beszélhetünk jelentős fejlődésről. Értesülései helyesek, ám az említett példák illusztrálta változások az észt gazdaságnak maximum 1-2%-át érintik. Nincs jelen említésre méltó idegen tőke, és a teljes állami függetlenség előtt ez nem is tartható valószínűnek. A jelenlegi Észtország még mindig az utóbbi ötven év eredményezte pusztulás képét mutatja. Különösen, ha azzal az európai mércével mérve virágzónak nevezhető gazdasággal hasonlítjuk össze, amely a két háború közt jellemezte földünket.

A jelek szerint az önálló államiság kivívása után Észtország skandináv orientációja erősödni fog. Elnök Úr, elképzelhetőnek tartja-e, hogy nem a balti föderáció, hanem skandináv államszövetség felé vezet Észtország útja? Nem tartanak-e továbbá attól, hogy az olcsó észt munkaerő, szűz tőkebefektetési terület egyfajta új gyarmatosítást, az orosz politikai megszállás után skandináv gazdasági kolonizációt eredményez?

Rüütel: Ami a „gyarmatosítás”-ra utaló kérdését illeti, ez valóban fontos probléma. Olyannyira, hogy a parlament ülésén is felmerült. De egy jövőben kialakuló helyzetet most nem jelezhetünk előre teljes részletességgel.

A három balti köztársaságnak jelenleg közösek a politikai érdekei, és nagyon sokban a gazdaságiak is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jövőben államszövetségre is kívánnak lépni. Az ön által említett „balti föderáció” tudomásom szerint nem szerepel a Balti Tanács terveiben sem, legfeljebb csak a szoros gazdasági és pénzügyi kapcsolatrendszer kiépítése. Természetesen ugyanilyen fontos érdekeink fűződnek a fejlett skandináv államokkal fenntartott gazdasági kapcsolatokhoz is, ám ezeket, bármily fontosak is számunkra, nem kívánjuk államszövetséggé alakítani. Célunk az önálló Észtország létrehozása. Szeretném megjegyezni, hogy az önálló észt állam a Szovjetunióval is sokrétű piaci kapcsolatokat szándékozik majd fönntartani. De ez már a külkereskedők dolga lesz…






















Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon