Skip to main content

Zaválnij Georgij

Ara-Kovács Attila, Zaválnij Georgij: Békés Kaukázus?

Interjú Grúzia „erős emberével”, Zviad Gamszahurdiával


 Hogyan jellemezné szervezetének helyét a grúz társadalmi mozgalmakon belül?

– A Demokratikus Erők Kerekasztalába tömörülő valamennyi szervezet Grúzia felszabadítására törekszik. Azt szeretnénk elérni, hogy most a szabad, a többpártrendszert megalapozó választásokat követőén kivívjuk Grúzia szuverenitását. Ami ekként létre fog jönni, az már nem lehet többé szovjet típusú rendszer.


Ara-Kovács Attila, Zaválnij Georgij: Örmény népfelkelők között

Hányadán állunk?


– Parancsnok úr, az önök fegyveres szervezete kitől akarja Örményországot megvédeni, a Vörös Hadseregtől vagy a környező államoktól?

– Szervezetünk általános védelmet kell biztosítson Örményországnak, bárhonnan jöjjön is a támadás, bárki is veszélyeztesse hazánk függetlenségét. E téren nagy tapasztalatokkal rendelkezünk. A század elején Örményországban úgynevezett fedain, azaz önkéntes fegyveres csapatok működtek, illetve létezett védelmi feladatokra szakosodott fedain mozgalom is.


Zaválnij Georgij: Sínen vagyunk…


Gyakran mondják a grúzoknak: ne politikai pártjaik számával mérjék demokratikus vívmányaikat. Pedig Grúziában tömérdek politikai párt van, ami pedig a vívmányokat illeti: nincs független sajtó, még nem tartottak választásokat, és így még mindig egy hat éve megválasztott parlament és kommunista vezetésű kormány irányítja az országot. További politikai „vívmány”, hogy a pártok terén óriási a pluralizmus, ám ezt most úgy kell érteni, hogy az ellenzéki pártok alaposan összevesztek egymással. A grúz ellenzéken belül három blokk alakult ki.

Ara-Kovács Attila, Zaválnij Georgij: „A birodalom problémái birodalmi keretek közt nem oldhatók meg…”


Beszélő
: Önöknek nem kevés keserű tapasztalatot tartogattak az elmúlt hónapok. Rendre bebizonyosodott, hogy kevesen állnak Litvánia mellé. Hogyan ítélik meg mindennek tudatában esélyeiket arra, hogy hazájukat megszabadítsák a bolsevizmustól?

Voka: Nos, azt hiszem, azoknak a kelet-európai országoknak, amelyeket a sors az utóbbi jó néhány évben összekötött, segíteniük kell egymást, minthogy – morális tekintetben legalábbis – a későbbiekben is egymásra leszünk utalva.

Zaválnij Georgij: Két hónapja a szakadék szélén…

Balti körkép
„Fortuna vagy Gorbacsov kezében vagyunk?”


Igen ellentmondásosak a litván gazdasági blokádról érkező hírek. Algirdas Brazauskas a napokban tette közzé a szállítási tilalom alá eső áruk titkos moszkvai listáját, amely kőolajon és földgázon kívül számos más alapvető cikket tartalmaz.

Zaválnij Georgij: Ukrajna lesz a következő?

Lvovi helyzetkép


A lvovi terület a Magyarországgal határos kárpátontúli terület mögött helyezkedik el. Központja, Lvov élénk kulturális életet élő, egymilliós nagyváros, az ukrán értelmiség – Kijevnél is jelentősebb – szellemi központja: több újságja, saját tv-je, bécsi építész által tervezett operaháza van. Lvov helyzete már csak azért is igen sajátos, mivel a város egyúttal annak a Nyugat-Ukrajnának is központja, amelyet csak 1940-ben csatoltak a Szovjetunióhoz.

A nemzeti ellenállás fő színtere mindig is Nyugat-Ukrajna volt.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon