Ara-Kovács Attila, Zaválnij Georgij

Nyomtatóbarát változat

Beszélő
: Önöknek nem kevés keserű tapasztalatot tartogattak az elmúlt hónapok. Rendre bebizonyosodott, hogy kevesen állnak Litvánia mellé. Hogyan ítélik meg mindennek tudatában esélyeiket arra, hogy hazájukat megszabadítsák a bolsevizmustól?

Voka: Nos, azt hiszem, azoknak a kelet-európai országoknak, amelyeket a sors az utóbbi jó néhány évben összekötött, segíteniük kell egymást, minthogy – morális tekintetben legalábbis – a későbbiekben is egymásra leszünk utalva. Nem lehet vitás, a bolsevizmus összeurópai jelenség: ha nem születik győzelem ott, a „birodalomban”, akkor az emberek itt, Európában sem lehetnek nyugodtak. Segíteni nemcsak anyagi értelemben kell, hanem morális, keresztényi módon is. Moszkva erővel támadt ránk, de nekünk megértéssel és a demokrácia eszközeivel kell válaszolnunk. A litván nemzeti mozgalmat mi egyfajta Nyugat és Kelet közötti „demokratikus hídnak” tekintjük, bár tudjuk, hogy Litvánia végleges felszabadulása csak azután jöhet el, miután a demokrácia Oroszországban is győzött.

Beszélő: Fordultak-e önök segítségért valamelyik kelet-európai országhoz, alkalmasint épp Magyarországhoz?

Vaitiekunas: Litván részről ilyen kezdeményezés nem történt. Néhány napja Jeszenszky külügyminiszter úrral folytatott eszmecserénk alkalmával – nem hivatalos formában – érintettünk ilyen kérdéseket. Fölvetettük a gazdasági együttműködés és a segítségnyújtás lehetőségeit és hatékony cseréjét. A szocialista országokban információs központokat szeretnénk nyitni. Ezek vagy Sajudis-képviseletek lennének, vagy a Sajudis parlamenti frakciójának az információs irodái. Távolabbi célunk – mondanom sem kell – litván nagykövetségek létesítése.

Beszélő: Mint ismeretes, a helsinki folyamat legújabb állomásának tekinthető, most zajló koppenhágai konferencián máris előterjesztettek egy, több nemzeti bizottság által aláírt felhívást Litvánia megsegítése ügyében. Szándékozik-e Litvánia külön küldöttséggel képviseltetni magát a konferencia munkálatain?


Vaitiekunas: Nos igen, törekszünk erre. Ez a maximális célunk, de azt sem tartjuk kizártnak, hogy be kell majd érnünk egy, a vendégeknek kijáró megfigyelői státusszal. Nincsenek illúzióink, és nagyon jól tudjuk, hogy azt a befolyást, amelyet a Szovjetunió a helsinki folyamatra gyakorol, valamilyen módon semlegesítenünk kell, miközben azonban elfogadható kompromisszumra kell törekednünk a Kremllel is.

Beszélő: Voka úr, ismeretes, hogy ön volt az, aki előkészítette Borisz Jelcin és a litván vezetés közötti találkozót. Mit várhat Jelcintől Litvánia?

Voka: Amikor a litván parlament nevében üdvözöltem a frissen megválasztott orosz legfelsőbb tanácsi elnököt, közvetítettem Landsbergis elnök azon szándékát is, hogy szívesen találkozna az új vezetővel. Jelcin ezt a javaslatot nagyon pozitívan fogadta, ám a találkozó részleteit nem mi ketten, hanem a szakértők beszélték meg. Úgy látom, hogy Jelcin körül igen sok tanácsadó működik, akiknek a java része oroszországi népi küldött, és akikből valamiféle kollektív vezetés alakult ki, amely – határozott meggyőződésem szerint – kifejezi az orosz lakosság óhaját. Nagyon őszintén azt mondhatom: Oroszországtól pozitív politikát várok és remélek.

Beszélő: Ténylegesen mire képes ma az orosz politika, és mire hajlandó a politikai vezetés – különösen Litvániával kapcsolatban?

Voka: Úgy hiszem, ez a találkozó mindenképpen elősegíti majd a normális kereskedelmi kapcsolatok létrehozását, hiszen Litvánia és Oroszország között ezzel megindult egyfajta párbeszéd. Ami pedig Jelcin szerepét illeti – maga a jelenség és az a legitimitás, amivel az orosz lakosság fogadja a személyét –, alighanem Oroszország, pontosabban az orosz nép nemzeti újjászületését fogja eredményezni.

Beszélő: Nem kell-e esetleg attól tartani, hogy mégsem annyira Oroszország újjászületése lesz az eredmény, hanem a nacionalizmus még látványosabb előretörése?

Vaitiekunas: Meglehet, de ezért nem a Jelcin-jelenség, hanem a Kreml tényleges vezetői a felelősek. A Szovjetunióban meglévő etnikai problémák fontos jellemzője, hogy e konfliktusokat a Kreml – és főleg Gorbacsov – rendre lekési a döntésekkel. Gondoljunk csak a karabahi, az örmény, a grúz vagy most a Kirgíziában kirobbant összecsapásokra. S bármilyen furcsán hangzik is, ma egy-egy ilyen konfliktushelyzet a központi irányítás és személyesen Gorbacsov érdekeit szolgálja. Mert ilyen esetekben a Kremlnek mindig alkalma teremtődik bebizonyítani, hogy „nélküle nem megy”, hogy szükség van rá. Gondoljuk csak el, ha erős, önálló köztársaságok lesznek, amelyek kétoldalú kapcsolatokat építenek ki egymással, jószomszédi viszonyt teremtenek, akkor egyszerre csak kiderül, hogy a Kremlre nincs és nem is volt szükség.

Beszélő: A Szovjetunióban a kommunizmustól nyilvánvalóan csak úgy lehet megszabadulni, ha a különböző népek összefognak. De hogyan lehet ezt remélni ilyen mérvű nemzeti ellenségeskedések közepette?

Vaitiekunas: Közös érdekek alapján mindig lehetséges az együttműködés. Hiszen a gazdasági érdekek azért nem pontosan ugyanazok, mint az úgynevezett nemzeti érdekek. A birodalom problémái birodalmi keretek közt nem oldhatók meg, és ez alól a nemzeti problémák sem kivételek.

Beszélő: A Sajudis már egy ideje nemcsak ellenzéki szerkezetként létezik, hanem az ország vezetését is ellátja. A felmerülő – mondjuk úgy: vezetési – problémák vajon így osztották-e meg bizonyos fokig a Sajudist?

Voka: Nézetkülönbségek természetesen vannak. De ami az össznemzeti kérdéseket illeti, szerintem e téren még teljes az egység. A Sajudis apparátusát érő erőteljes kritika elsősorban a minisztériumok és a minisztertanács ellen irányul, minthogy ezek nem igazodnak kellő gyorsasággal a blokád szabta feltételekhez. Egyes kommunista képviselők szerint újra kellene tárgyalni a március 11-i függetlenségi nyilatkozatot. A Sajudis és a kommunisták álláspontja már a függetlenség kikiáltása előtt is elvált egymástól, de a nyilatkozatot a parlament már ellenszavazat nélkül fogadta el, a képviselők aláírták, így ez a dokumentum – politikai értelemben – békéltető szerepet töltött be. Ezt az egyetértést most ki kell terjeszteni a társadalomra, a helyzet ugyanis az, hogy működő társadalmi struktúrákkal eddig csak a kommunisták rendelkeztek, a Sajudis nem. Ezért néha úgy érzem, a parlament kicsit elszakadt a társadalomtól.

Beszélő: A kelet-európai változások egyik okaként szívesen emlegetik a két szuperhatalom máltai megegyezését. A közelmúltban Bush és Gorbacsov Camp Davidben találkozott. Gondolják-e, hogy Bush és Gorbacsov mostani megbeszélésének hasonló hatása lehet Litvánia jövőjére?

Voka: Az a véleményem, hogy Litvánia számára pozitív hatásuk lesz e tárgyalásoknak. Ami pedig a titkos megegyezések lehetőségét illeti, hát kérem, ott van az amerikai közvélemény, amely a mi oldalunkon áll.

Vaitiekunas: A tárgyalások eredménye természetesen örömmel tölt el bennünket. De én úgy gondolom, hogy amióta megtörténtek a választások a Szovjetunió köztársaságaiban – így az Oroszországi Föderációban is –, a birodalom felbomlásának a folyamata visszafordíthatatlanná vált, Gorbacsov már nem az egyetlen és egyáltalán nem a döntő figura a most folyó politikai játszmában.

Beszélő: Köszönjük a beszélgetést.

• Külföld