Ara-Kovács Attila

Nyomtatóbarát változat

Az RMDSZ-nek a mérsékeltek és a radikálisok közt kell választania – fejtegette lapunk múlt heti számában Szőcs Géza, az RMDSZ volt politikai alelnöke. Az RMDSZ-nek döntenie kell: konfrontációs vagy integrációs stratégiát követ – vélekedett a Magyar Hírlapban a másik volt alelnök, Kolumbán Gábor. Voltak, akik azt mondták: az RMDSZ III. kongresszusán a nemzetiek és nemzetietlenek csapnak össze, mások úgy vélekedtek: Tőkés László és Szőcs Géza hívei, illetve a „liberálisok hívei” közül kell választani.

Annyi bizonyos, hogy a brassói kongresszus valódi politikai tétje igen súlyos volt: egyrészt az, hogy sikerül-e olyan álláspontot kialakítani, amely elfogadható a román demokratikus ellenzék többi pártja, legfőképp a Demokratikus Konvenció számára is, másrészt pedig az, hogy az RMDSZ vezetőivé is olyan személyeket választanak-e, akik szemlélete, magatartása nem a román ultranacionalista erők malmára hajtja a vizet.

Az RMDSZ-kongresszus több mint háromszáz résztvevője rendkívül kiegyensúlyozott, jól megfontolt döntést hozott – nem befolyásolta őket az idehaza oly hevesen folytatott „háttérpolitizálás” sem.

A végső helyzet kialakulásában nagy szerepe volt annak, hogy a romániai magyar szellemi életben hónapok óta tartó politikai vita a finisben eldurvult, hogy bár tisztázó hatása tagadhatatlan, bizonyos fokig visszaütött a „radikálisokra”, a „konfrontációt” követelőkre. Különösen visszatetszőnek találták többen azt, hogy az utolsó napon Szőcs Géza megjelentetett három, újonnan indított lapot, amelyek egyik fő tartalma a politikai ellenfelekkel szembeni nyílt személyes támadás volt, például az RMDSZ parlamenti frakciójának elnöke, Tokay György ellen.

Az ottlévők olyannyira megundorodtak ettől a nyilvánvaló acsarkodástól, hogy közfelkiáltással nem is kívánták Szőcs Gézát végighallgatni: irritálta őket, hogy saját álláspontját akarta az egész RMDSZ álláspontjával azonosítani.

Mindenki találgatta, vajon miért lépett vissza Tőkés az utolsó pillanatban a jelöltségtől. A kongresszusi beszédében voltaképp világos magyarázatot adott: egyrészt egyháza nem venné jó néven ezt a politikai szerepet, másrészt a román ellenzék és liberális sajtó az elmúlt hónapokban világosan értésére adta, helytelenítené, ha ő állna az első helyre, harmadrészt pedig belátta, hogy az elmúlt három év során egyre jobban szűkülő pályán mozgott, az elnökségi pozíció ezt tovább szűkítené. A kongresszus hangulata valóban erre utalt.

Tőkés elnökjelöltségének visszavonása végül is péntek éjjel dőlhetett el. Megjelent a Romániai Parasztpárt elnöke, Corneliu Cupusu, aki óriási hatású beszédében kijelentette: a kisebbségi kérdés Romániában álláspontjuk szerint csak az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozat értelmében oldható meg, amely a nemzeti önrendelkezéshez való jogot is tartalmazza. Másnap megérkezett Emil Constantinescu, aki határozottan azt állította, hogy a román demokraták számára végzetes lenne, ha Szőcs Géza és Tőkés László a romániai magyar politikai életben kulcsszerephez jutna. Etnikai hidegháború következne be, igazolódnának az ultranacionalisták nézetei, félelmei. Olyannyira, hogy a Demokratikus Konvenciónak fontolóra kellene venni még az RMDSZ-szel való szakítást is.

A jelen lévő több mint háromszáz küldött világosan átlátta ezt a helyzetet, nagyon nagyra értékelte Tőkés gesztusát, amivel visszalépett a jelöltségtől, aki ezzel hatalmas erkölcsi tőkét szerzett magának.

A legnagyobb jelentőséget annak kell tulajdonítani, hogy a kongresszus elutasította a területi autonómiára való törekvést, s a személyi autonómia, illetve a „földrajzi és néprajzi jellegnek megfelelő önigazgatás” elve mellett döntött. Egyes értékelők szerint lényeges szerepe volt annak, hogy a romániai magyarság nem engedett a kívülről „érkező” öndefiniálási kísérleteknek. A most elfogadott alapszabály kiindulópontja az RMDSZ egyik platformja, a Szabadelvű Kör által kidolgozott koncepció volt, mely szerint az RMDSZ ezentúl egyrészt politikai pártként, másrészt kisebbségi-érdekvédelmi parlamentként fog működni.

A kongresszus tanulságainak értékelésére későbbi lapszámunkban visszatérünk, ezúttal a kongresszus közben a résztvevőkkel készült interjúkat adjuk közre.



















Markó Béla, az RMDSZ új elnöke

„Itt nem történt éles politikai fordulat…”

– Szenátor úr, milyen programmal tekint e kihívás elé, és milyen nehézségeket vállal ezzel magára?

– Amit az RMDSZ-ben az elkövetkezendőkben meg kell tenni, az nem hárulhat egyetlen emberre. Az én elképzelésem mindenképpen a közös munka. Olyan értelemben is, hogy az RMDSZ-ben létező különböző irányzatokat, ideológiákat mindenképpen be kell vonni a politikai döntésekbe, ami eddig is megtörtént, csak eléggé informális módon. Minden látszat ellenére itt nem történt éles politikai fordulat. A tennivalók, legalábbis a közeljövőben nem látványosak. Talán a szervezetépítéssel kezdeném. Az, amit az alapszabályzat megváltoztatott, annak nemcsak az országos vezető testületek működésében kell érvényesülnie, hanem el kell jutnia a területi, megyei, községi, városi, falusi szervezetekbe is. Ezzel párhuzamosan zajlik majd remélhetőleg fölgyorsítottan azoknak a konkrét modelleknek a kidolgozása, amelyek a kolozsvári nyilatkozatra alapozva megpróbálják törvényjavaslatokban és alkotmánymódosításokban megfogalmazni ennek az autonómiának a számunkra megfelelő változatait.

– Az RMDSZ Demokratikus Konvenció-beli koalíciós partnerei fogalmaztak-e bizonyos feltételeket, amelyeket a szervezetnek ildomos lenne tekintetbe venni akár itt, a kongresszusi határozatok meghozatalakor is?


– A konvenció különféle pártjai továbbra is szeretnének együttműködni velünk, és továbbra is szeretnék, ha megőriznénk a koalíciós viszonyt. Ez az igény kétoldalú, ami nem jelenti azt, hogy nem lesznek az elkövetkezőkben viták köztünk, hiszen eddig sem szemléltük egyformán a nemzeti-nemzetiségi kérdés megoldását. Bizonyos általános elvekben konszenzus volt, leginkább abban, ahogyan a jogállam, a demokrácia kiépítésének folyamatát szemléljük.

– Elég heves viták kereszttüzében került terítékre az a kérdés, hogy vajon csatlakozzon-e az RMDSZ a Magyarok Világszövetségéhez, vagy pedig nem.  Ha ez megtörténne, hogyan ítélné meg a román társadalom?

– Az RMDSZ egyszer már hozott egy döntést erről a kérdésről, még a Magyarok Világkongresszusa előtt. Akkor a romániai magyarság képviseletének jogát átruházta az erdélyi magyar közművelődési egyesületre, abból kiindulva, hogy az RMDSZ politizáló szervezet, a Magyarok Világszövetsége viszont nem ilyen jelleggel próbál majd átalakulni a magyarok világkongresszusán. Viszont most, hogy az alapszabályzatban és a programban erősebben érvényesül az az igény, hogy az RMDSZ maga is egy önkormányzati modellt kövessen, álláspontunk is változhat.

Szőcs Géza, az RMDSZ volt politikai alelnöke
„A mohóság megbosszulja magát…”


– A kongresszus második napján nyilvánvalóvá vált annak a két tábornak a szembenállása, amelyik most az RMDSZ sorsát meghatározza.

– Én úgy érzem, hogy a lényeges kérdésekben meglehetősen egyértelmű áttörésről beszélhetünk. Egy hosszú ideig vitatott politikai értéket, az önrendelkezés és az ezt megvalósító belső önkormányzati struktúrák koncepcióját, amit hosszú éveken keresztül csak egy viszonylag szűk csoport, sőt, olykor csak néhány személy képviselt, most elfogadta az egész kongresszus. Nagyon érdekes, hogy noha ez bizonyos értelemben politikai győzelemnek volna mondható, pontosan azok a személyek vagy csoportok, amelyek ezt a gondolatot megérlelték, hordozták, és végül érvényre juttatták, nos, azok személyesen, úgy tűnik, hogy háttérbe szorulnak. Ez annyiban nem véletlenszerű, hogy számukra minden bizonnyal a szóban forgó ideológiai és politikai értékek érvényesülése volt fontos, nem a személyes érvényesülés.

– Sok vitát váltott ki, hogy Tőkés László végül is milyen funkciót töltsön be az RMDSZ-en belül: egyesek elnökké akarják megtenni, mások tiszteletbeli elnökké. Mi áll e kérdésföltevések mögött?


– E pillanatban valószínűnek tűnik, hogy az RMDSZ-nek ezentúl nem lesz ún. erős elnöke, aki jóval nagyobb hatáskörrel rendelkezett, mint amennyihez joga, mandátuma volt. Az, hogy az RMDSZ jövendő elnökét tiszteletbeli elnöknek nevezzük vagy pedig elnöknek, a jelenlegi alapszabályzat-tervezet szerint úgyszólván mindegy. Érthetetlen, miért folyik ilyen gyilkos, indulatokkal teli harc egy olyan tisztségért, ami lényegében abból fog állni, hogy összehívja időnként a gyűléseket az elnök, meg hogy javaslatot tesz az ügyvezető személyére. Tehát a tét nem ez, hogy Tőkés László tiszteletbeli elnök legyen-e vagy elnök, hanem az, hogy kiszorítják-e a politikai életből vagy nem. És amikor a szóban forgó elnöki tisztségre alkalmatlannak tartják, akkor nem azt kifogásolják, hogy netán nem lesz ideje összehívni havonta egy gyűlést, hanem az általa képviselt politikai filozófiát helytelenítik.

– Kettéválhat-e ön szerint az RMDSZ?


– Egyelőre nem tudjuk, hogy itt is érvényesül-e majd az, ami a parlamenti csoportban, vagyis hogy az ott számbeli fölénybe került  mérsékelt  vonal túlnyerte  magát, úgyszólván az összes vezető funkciót, az összes kulcspozíciót megszerezte (szavazati többségük révén például csupa olyan személyt juttattak a külpolitikai és más jelentős bizottságokba, illetve küldöttségekbe, akik ezt a vonalat képviseli. Ez pedig olyanfajta mohóság, türelmetlenség, a mindent kaszálás vágya, ami előbb-utóbb megbosszulja magát. Ha itt is ugyanezt a szemléletet próbálják érvényesíteni, akkor ez olyan veszélyeket hordoz magával, amikre még gondolni sem jó.

Katona Ádám, az udvarhelyszéki RMDSZ politikai alelnöke
„Szőcs Géza épp most húzta deresre…”


– Alelnök úr, most úgy tűnik, hogy egy olyan alapszabályzatot fog elfogadni az RMDSZ harmadik kongresszusa, ahol a területi autonómia elve nem kerül be az alapszabályba, hanem egy más formában fogják meghatározni a Székelyföld státusát. Ön ezt hogyan ítéli meg?

– Kudarcnak. Feltétlenül kudarcnak azok után, hogy Székelyudvarhelyen az RMDSZ udvarhelyszéki szervezetének tisztújító közgyűlése két héttel ezelőtt egyértelműen egyöntetű szavazással állást foglalt a területi autonómia, a magyar területi autonómia létrehozása mellett. Azok után a kongresszuson ez az iszapbirkózás, amit folytatunk, ez rendkívül lehangoló, és nem véletlenül mondtam egyperces felszólalásomban (amelyet Tőkés László lett lehetővé, átadva a saját hozzászólási jogát, mert engem nem engedtek mikrofonhoz), hogy meg kellene gondolnunk, nem kellene-e kivennünk a szervezet nevéből a magyar és a demokratikus jelzőket, hogyha tovább is ezen az úton, a degradálódás útján halad, hisz így elveszíti tagságát és elveszíti ütőképességét a romániai politikai életben.

– Két közbevetést engedjen meg, politikai alelnök úr. Egyrészt ezt a tervezetet maga Tőkés László terjesztette elő, olvasta föl a kongresszus előtt, másrészt pedig van egy olyan vélemény, miszerint túlságosan irritálná a romániai pártokat, de még a romániai demokratikus pártokat is a területi autonómia kinyilvánítása. Nem így van?


– Tavaly, amikor a második kongresszuson felvetettük a területi autonómia igényét, majd ősszel az agyagfalvi kísérletünk alkalmával megvalósítását is elkezdtük, akkor is az volt a válasz bizonyos körök részéről, a magukat mérsékeltnek, szerintem kormánypártinak nevezhető RMDSZ-körök részéről, hogy ezt nem így és nem most. Most kidolgoztunk egy törvénytervezetet: minden romániai magyarra kiterjedő személyi autonómiát követelünk, ugyanakkor a vegyes lakosságú helyeken élőknek helyhatósági vagy önkormányzati autonómiát, és a tömbben élő magyarság számára Biharban, Székelyföldön, és akár másutt is a területi autonómiát. Nos, az utóbbi körül dúl a vita tulajdonképpen, a kormánypárt és az ellenzéki RMDSZ-képviselők között: Verestóy úr, Tokay úr harsányan és egyértelműen a területi autonómia ellen szólnak, sőt, egy kerekasztal-értekezleten Verestóy úr a személyi autonómiát is kifogásolta. Miért? Azért, mert a közvetlen szövetségeseik a román politikai életben ezt nem tartják megfelelőnek.

– A székely megyék lakossága esetleg ki is vonulhat az RMDSZ-ből?

– Sokan azt szeretnék. Nem a Székelyföld lakossága, hanem a parlamenti csoport azon tagjai, akik teljes hatalomátvételre törekednek az RMDSZ-ben. Régóta ez a tervük, kiszorítani az úgymond radikálisokat, a Tőkés-szárnyat, és akkor teljes mértékben ők uralhatják a terepet. Mint Tokay György, akit Szőcs Géza most húzott deresre egy pamfletben…

Entz Géza, a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetője, államtitkár
„…pénznyerés céljából meg kell szüntetni”


– Államtitkár úr, most már a második napja zajlik az   RMDSZ kongresszusa, nagyjából tisztázódtak az erőviszonyok. Hogy ítéli meg az RMDSZ jövőjét?

– Jóslásokba nem akarok bocsátkozni, és nagyon sok lényeges részletet nem ismerek. Maga a tény, hogy Romániában létezik egy magyar érdekvédelmi szervezet, amelyik részt vesz a politikai életben, annak nyilvános fórumán a parlamentben, arra utal, hogy a romániai magyarság politikailag is erős, öntudatos, de igen sok történelmi méretű politikai kérdés megoldására van szükség ahhoz, hogy ez a közösség valóban otthon érezhesse magát a saját szülőföldjén. Minden belső vita ellenére az RMDSZ továbbra is meg fog maradni, egységre azonban csak az egész itt élő magyar közösség létérdekeit érintő kérdésekben és ezek megoldási módozataiban van szükség. Ha ebben az egység nem alakul ki, akkor elveszti a legitimitását és a támogatottságát. Annyi bizonyos: világosabb arculatú RMDSZ van készülőben.

– Úgy értesültünk, hogy önt a román hatóságok nem voltak hajlandóak hivatalosan fogadni, tehát ittléte az RMDSZ személyes meghívásának köszönhető. Ez már csak azért is furcsa, mert úgy tűnik, hogy Romániában jelentékeny külpolitikai nyitás zajlott le az utóbbi hetekben.

– Ez nem egészen így történt: ideérkezésem előtt fogadott a külügyi államtitkár, ezt kedvező gesztusként lehet értékelni. A Külügyminisztérium legutóbbi nyilatkozatait úgy értelmeztük, hogy van lehetőség, legalábbis egy új diplomáciai periódusra. Ezúttal tehát nem az történt, ami korábban, amikor utoljára itt jártam Romániában, amikor is a bukaresti külügyi szóvivő magánjellegűnek, hivatalosan is magánjellegűnek minősítette a látogatásomat olyan megjegyzéssel, hogy senki sem hívott.

– Bizonyos erők, bizonyos pártok Magyarországon sok kifogást emelnek a Határon Túli Magyarok Hivatalával szemben, nem gyakorlati, nem elvi kifogásokat, hanem kifejezetten pénzügyi kifogásokat. Hogy ítéli ezt ön meg?

– A költségvetési vita során – ha jól emlékszem egy Szocialista Párt és egy Fidesz-javaslat alapján – fölvetődött, hogy más egyéb intézményekkel együtt pénznyerés céljából meg kell szüntetni a Határon Túli Magyarok Hivatalát, vagy legalábbis radikálisan csökkenteni kell költségvetését. Nem tudom, hogy ez pusztán fiskális szempontok által vezérelt elképzelés volt, vagy az illető pártoknak alternatív elképzelése van arról, hogyan lehet és kell a határon túli magyarok kérdésével kormányzati szinten foglalkozni. Én mindenesetre nem hallottam még alternatív elképzelésekről, és szerencsétlennek tartom azt, hogy éppen ezt a hivatalt vették föl a törlendők listájára.

Vida Gyula, az RMDSZ Országos Ellenőrző Bizottságának elnöke
„Az RMDSZ semmilyen pénzadományt nem kapott külföldről”



Az RMDSZ-kongresszus küldötteinek kérésére az RMDSZ Országos Ellenőrző Bizottsága beszámolt a beérkező adományok nyilvántartásáról, a vagyongazdálkodásról, hogy ne vetülhessen senkire annak a gyanúnak az árnyéka, mintha a külföldről a szövetségnek érkező adományokat magáncélokra használnák fel. Ebből a szempontból is figyelemre méltó Vida Gyula elnök beszámolója, amelyből részleteket közlünk.

(…) Sajnos arról kell tájékoztatnunk a tisztelt kongresszust, hogy az észlelt hiányosságok egy részét nem küszöbölték ki. Példaként megemlítjük: a szövetség 1992. évi költségvetése nincs véglegesítve és jóváhagyva. Így az 1992-es kiadások elszámolása nem költségvetési keretek alapján történt meg. A tagszervezetek befizetésének ellenőrzése, a bukaresti szövetségi székház vagyonkezelése nincs megoldva. Az állóeszközök és leltártárgyak nincsenek jegyzőkönyvileg átadva egy kinevezett adminisztrátornak, a pénzügyi kiadásokról szóló okmányok nincsenek rendszeresen belefoglalva az országos titkárság könyvelésébe…

Az OEB foglalkozott a Tulipán Kft. tevékenységének néhány vetületével, mivel a kft. a szövetség tőkehozzájárulásával működött… Megállapításaink a következők: az országos elnökség nem ellenőrizte a kft. igazgató tanácsának a tevékenységét, amely gyakorlatilag nem működött; az igazgatótanács és a területi kirendeltségek vagyongazdálkodásának és ügykezelési tevékenységének ellenőrzése nincs megszervezve, az alapszabályzat előírásait nem tartották tiszteletben. Nem szervezték meg a cenzori testületet, és így a kft. vagyongazdálkodásának ellenőrzése nincs megoldva, ami törvénysértést jelent. Fennáll annak a veszélye, hogy egyes kirendeltségek nem megfelelő módon kezelték a társaság vagyonát…

Az RMDSZ udvarhelyszéki választmányának az elnöksége 1992. március 10-én eljuttatott egy beadványt az RMDSZ országos elnökségéhez, amelyben kérte egy bizottság létrehozását, hogy ellenőrizze az RMDSZ udvarhelyi városi választmányát, illetve elnökségének tevékenységét, beleértve a vagyongazdálkodást is… A vizsgálatot 1992. március első felében folytatta le… Jelentésében arra a következtetésre jutott, hogy az udvarhelyszéki elnökség és városi vezetőség között személyi ellentétek és kölcsönös vádaskodások alakultak ki, úgy szervezeti, mint vagyongazdálkodási téren, amely elsődlegesen szervezési intézkedéseket igényel, beleértve a tisztújítást. (…) Az udvarhelyszéki elnökség 1992. október 20-án újabb bejelentést tett, ebben több millió lej értékű hűtlen kezeléssel vádolja a városi vezetőség négy tagját. A bejelentés átvételekor Vida Gyula bizottsági elnök kérte Katona Ádám ügyvezető elnököt, hogy sürgősen küldje fel Bukarestbe az ügy dossziéját a bizonylatokkal együtt a vizsgálat lebonyolítása céljából. Először halasztást kértek, hogy a széki ellenőrző bizottság vizsgálja ki az ügyet. Többszöri felszólításra, a vizsgálati anyagot a mai napig nem adták át az OEB-nek vizsgálati kiértékelésre. (…)

Az 1991-es és 1992-es évben több közérdekű bejelentéssel fordultak az OEB-hez, hogy vizsgálja ki a szövetség részére valutában befizetett adományok elszámolását. Egyes bejelentésekben felsorolták az adományok forrásait is. Az országos titkárságnál és a bukaresti székházban végzett pénzügyi ellenőrzés után kitértünk ennek a kérdésnek a tisztázására, de a könyvelési nyilvántartásokban nem találtunk „adományok” címen valutában befizetett összegeket. Mivel a sajtóban vádaskodások hangzottak el a valutaadományokkal kapcsolatosan, írásban kértük az országos elnökséget, hogy közölje álláspontját, mert a könyvelési nyilvántartások alapján nem állapíthattunk meg ilyen jellegű adományokat. Az elnökség 1992. január 13-án azt válaszolta, hogy „az RMDSZ semmilyen pénzadományt nem kapott külföldről.” (…)

Mivel 1992. november 30-án újabb bejelentés érkezett, ezért újra leellenőriztük az országos titkárság könyvelését, az áprilisi–decemberi időszakot és nem találtunk ilyen jellegű befizetéseket. Következésképpen megállapítjuk, hogy egy nagyon kényes kérdésről van szó, amelynek elbírálása elsődlegesen az adományozót illeti meg, viszont esetenként erkölcsileg érinti azokat a személyeket is, akik ilyen adományokat vettek át, és azokkal nem számoltak el. A kongresszus nyilvánossága lehetőséget ad, hogy az esetleges adományozók kezdeményezhessék adományaik elszámolását.

• Külföld