Ara-Kovács Attila

Nyomtatóbarát változat

Annál is több oka volt erre, mert – tekintettel a június 10-én sorra kerülő törvényhozói választásokra – a szófiai egyetem, illetve egy belga–bolgár vegyes vállalkozásként működő szakértői gárda, közös reprezentatív felmérést tett közzé a politikai életben részt vevő nagyobb pártok és szervezeték választási esélyeiről. E véleményelemzés alapján a Petar Mladenov vezette, és most Bolgár Szocialista Párt névre hallgató kommunista utódpárt a szavazatok relatív többségét fogja elnyerni, azaz 46,5%-ot. A Demokratikus Erők Szövetsége nevű ellenzéki tömörülés viszont csak 34,8-at. Kérdés persze, hogy miképpen fog viselkedni az Agrárpárt, mely alighanem a mérleg nyelvének szerepét tölti majd be a hatalmi versenyben. A Szövetség vezetőinek alig titkolt reménye, hogy az Agrárpárt feladja korábbi egyértelmű és szilárd kommunista elkötelezettségét és más alternatívák után kutat. A közvélemény-kutatás szerint egyébként az Agrárpárt 24,1%-ra számíthat.

Az ellenzék lépten-nyomon igyekszik felhívni a figyelmet arra – és nem is minden alap nélkül –, hogy a választási kampányban a „volt” állampárt következetesen megfélemlíti a lakosságot, és nemcsak a meglevő politikai szervezetek tagjaira nehezedik némi hatósági nyomás, de a közemberekre is. Mindenekelőtt vidéken, ahol a szocialisták olyan módszereket vetettek be máris, amelyek a romániai választási előkészületekre voltak jellemzőek. Május 19-re és 20-ra ezért összehívták a demokratikus tömörülés nemzeti konferenciáját azzal a célkitűzéssel, hogy megerősítsék és koordinálják a vidéki szervezőmunkát, és lehetőség szerint rendezzék a Szövetségben működő egyes szervezetek között máris megmutatkozó konfliktusokat.

Egyébként a Szövetség vezetése egységesen úgy ítéli meg, hogy az ellenzék itt közel sem oly megosztott, mint mondjuk Romániában, ahol a demokratikus törekvések számára oly balul ütött ki a választás. A változtatni szándékozó bolgár közvélemény meglehetős aggodalommal tekint Romániára, mint többé-kevésbé negatív példára, és sokkal inkább szeretné magát mondjuk Csehszlovákiához hasonlítani. Mind az ellenzéki Szövetség, mind pedig a kormánypárt Václav Havellel kapcsolatos megnyilatkozásai feltűnő szívélyességről tesznek tanúbizonyságot. Magyarország ugyancsak az elismert demokratikus példák között szerepel; érdekes, hogy még ellenzéki médiák is azt értékelték legtöbbre, hogy az állampárt mily készségesen működött közre a régi rendszer lebontásában.

Persze nem ez az egyetlen jele annak a zavarnak, amely politikai szempontból oly sebezhetővé teszi a minden kétséget kizáróan még gyermekcipőben járó bolgár ellenzéket. Hasonló meglepő dolgokat észlel a megfigyelő, ha a Szövetség – szinte napról napra alakulgató – nemzetiségi politikáját próbálja megérteni. A Szövetség titkára, Petar Beron, a konferencia szünetében igen határozott formában adta elő, hogy hatalomra kerülésüket követően a Bulgáriában élő törököknek csak és kizárólag az egyéni – értsd állampolgári – emberi jogait kívánják garantálni, közösségi jogi garanciák szóba sem jöhetnek. Mint ahogy török nyelvű iskolák létesítéséről sem lehet szó, legfeljebb arról, hogy egy-két iskolában fakultatív alapon, idegen nyelvként tanulhatnak törökül is. Hasonlóan furcsa a nem bolgár fülnek, ha azt hallja, hogy a Demokratikus Erők Szövetsége a Jugoszláviában élő bolgár kisebbséget illetően teljes mértékben azonosul az előző kommunista kormányzat álláspontjával.

A szocialisták persze nem mulasztják el, hogy az ellenzék politikai járatlanságából vagy rögtönzéseiből tőkét kovácsoljanak a maguk számára. A Demokratikus Erők Szövetsége konferenciájával egy időben Andrej Lukanov miniszterelnök a „bolgár muzulmánok” által lakott egykori Pomákföld szívében, Velinográdban mondott igen hatásos beszédet. Az előadó ügyesen keverte a gazdasági ígéreteket olyan közkeletű érvekkel, miszerint az újjászületett utódpárt rendelkezik szakemberekkel. A leghatásosabb ígéretek címzettjei pedig a bolgár kisebbségek voltak. Ez június 10-én több százezer szavazatot jelenthet még a szocialistáknak.

Az ellenzék reményeit leginkább arra alapozhatja, hogy az országban egyre kezelhetetlenebb méreteket ölt a gazdasági válság. A Lukanov-kormány az elmúlt hetekben arra kényszerült, hogy a tízmilliárdos nyugati adósság visszafizetését is leállítsa, és ez csupán arra volt elegendő, hogy a választások előestéjén némileg följavítsa a közellátást.

A Szövetség mégis bizakodó, és gyakran hivatkozik Chamorro asszony és a nicaraguai ellenzék váratlan győzelmére. Hisz abban, hogy a tudományos előrejelzések és közvélemény-kutatások kellemetlen jóslatai csődöt mondanak, és az ellenzéknek itt, Bulgáriában is lesz elég ereje megnyerni a választásokat. A következő két hét alatt sokat kell érni, változni az ellenzék politikai érveinek és programjának ahhoz, hogy a Figarónak, mégis igaza legyen, és június második felétől Zselju Zselevben valóban Bulgária új miniszterelnökét tisztelhessük.

• Külföld