Hamberger Judit

Nyomtatóbarát változat

A lengyel társadalom tudatának állapotát – kezdte Ilowiecki – erősen befolyásolja a társadalom biológiai-fizikai állapota. A statisztikai adatok s a mindennapi tapasztalatok is katasztrofális romlásról tanúskodnak, amit a társadalom elöregedése s az ezzel járó elszegényedés jelez. 20 év alatt megkétszereződött az eltartandó öregek száma. Ennek nyomán fel-feltűnik az a veszélyes és embertelen nézet, hogy a lengyel gazdaság javulása azért nem látható, mert „az öregek megeszik a megtermelt termékeket”. Egyesek szerint ugyanis az egészségügyi szolgáltatást a termelőképes lakosságra kellene korlátozni. A kétségbeejtő biológiai állapotot számos más statisztikai mutató (halálozás, csecsemőhalandóság, infarktusos megbetegedések stb.) is illusztrálja, amelyeket mi, magyarok jól ismerünk. Ezek tekintetében Lengyelország Európában az 1-4. helyen áll.

Mutatkoznak az erőltetett iparosítás miatti környezetszennyezés embereken lemérhető eredményei is. Lengyelországban egymillió szellemi fogyatékos gyermek van; Sziléziában határozottan kimutatható az erős agyi károsultság, melynek a környezetszennyezés az oka. Különböző antropológiai jellegű mutatók újabban a XIX. században megfigyelt értékek felé tendálnak.

A társadalmi és az egyéni tudatot a változásoktól való félelem határozza meg. A lengyelek néhány évtizedes változékonyság, ingadozás és bizonytalanság tapasztalatával a hátuk mögött szeretnék, ha végre valami állandósulna. Ilyen helyzetben – bár közelednek az önkormányzati választások – nehéz a társadalom érdeklődését felkelteni az önkormányzat iránt.

A fenti szomorú tényekkel – vélte az előadó – ellentétes a jelenlegi lengyel kormány szinte hihetetlen gazdasági sikere és a társadalom többségének e kormányba vetett bizalma. Az általános vélemény szerint vagy ez a kormány működik, vagy jön az özönvíz. (A gazdasági sikerekről a Beszélő 14. és 15. száma is beszámolt. Bár rohamosan nő a szegénység, s egyre nagyobb a szegények és gazdagok közötti különbség, a Mazowiecki-kormány társadalmi támogatottsága még márciusban is 71%-os volt. Ebben nagy szerepet játszik a kormányfő személye, akit a közvélemény szavahihető, igazmondó embernek tart, s nagyra értékeli csendes nyugalmát. A kormány egyes tagjaiért a közvélemény rajong, másokat utál. Balcerowiczot, a gazdasági program atyját például tisztelik, Kuront szeretik, mert ő az egyetlen, aki képes az emberek nyelvén beszélni, viszont kifogásolják, hogy nem jár öltönyben-nyakkendőben, tehát nem veszi elég komolyan a helyzetet.

A kormánynak azonban több hibája is van, és komoly veszélyek is fenyegetik létét – bírált Ilowiecki. Az együk lényeges hiba, hogy Mazowiecki a katolikus erkölcsökre és toleranciára apellálva túlságosan türelmes és megértő a régi káderekkel szemben. Holott ez nem morális, hanem politikai kérdés. Amennyiben a régi káderek a helyükön maradnak, a társadalom igazságérzetét sérti a kormány. Mazowiecki azt hangoztatja, hogy a boszorkányüldözés nem engedhető meg, de itt nem bosszúról, hanem felelősségre vonásról lenne szó. Akik a kommunista rendszer felelős posztjain voltak, nem ártatlanok. A kormány „finomsága” miatt nő a feszültség az emberekben. A másik hiba, ami végzetessé válhat, hogy a kormány és a társadalom között hiányzik a kommunikációs kapcsolat. Az emberek nem mindig értik a kormány tevékenységét, rendelkezéseit, s főként nem értik az új gazdasági rendszer programját. A kormánynak nincs tájékoztatási koncepciója.

Ilowiecki ellentmondást fedez fel a varsói vezetésben lezajló változások és a vidék mozdulatlansága között. A kormány felelős azért, ami az országban történik, de nem tud mindent kontrollálni. Ráadásul túlságosan szűk az országot irányító kormányzó elit. Hibázik a kormány a litván kérdés kezelésében is. A társadalom elégedetlen a Litvánia felé tett gesztusokkal, s árulásnak tekinti ezt a politikát.

Komoly veszély a szegénység növekedése, a civilizációs katasztrófa, az elmúlt 40 év hagyatéka. Az előadó idézte Mazowieckit, aki szerint az országban eddig olyan maffia uralkodott, amely szándékosan és módszeresen tette tönkre az országot. Most akármihez nyúlnak, az szabályosan „szétmállik”. Ez mindenre vonatkozik: a termelésre, az intézményrendszerre, az infrastruktúrára. A 40 év hagyatéka a kétségbeejtő lakáshelyzet is, s ebbe szintén könnyen bele lehet bukni. Hasonlóan katasztrofális az egészségügy helyzete is.

A lengyel társadalom egyre kevésbé képes a toleranciára. Szinte teljes a demoralizáltság. A hirdetett lengyel keresztény-katolikus erkölcs Ilowieczki szerint nagyon sekélyes. Az emberek inkább a formákhoz, s nem a lényeghez kötődnek.

A kormány és a társadalom szempontjából is veszélyesnek tartja Ilowiecki, hogy létezik egy populista jellegű baloldali csoport, Miodowicznak, a hivatalos szakszervezet vezetőjének a csoportja, amely felelőtlen demagógiával, ígérgetésekkel veszélyeztetheti e labilis helyzetben a kormány létét.

Veszélyt jelenthet a valódi jobboldal is. A jobboldal egyelőre még csak több kis pártból tevődik össze, de már érzékelhető a jobboldaliság szelleme. Ennek lényege a nacionalista-soviniszta totalitarizmus. Lengyelországban egyelőre csak az emberek tudatában játszódik le az, ami Erdélyben a magyarokkal már megtörtént. Ha Mazowiecki kormánya nem veszi kézbe a régi nómenklatúra megszüntetésének folyamatát, félő, hogy ezek a jobboldali erők vállalkoznak majd a feladatra.

Az előadó szerint Lengyelországban egyfajta nemes konzervativizmusra lenne szükség, amely a régi erkölcsi, emberi, társadalmi értékeket hangsúlyozná és támogatná.

• Külföld