Az elmúlt héten elemi erővel tört elő a vajdaságiak békevágya, melyet a Tisza menti városokon és községeken futótűzként végigvonuló háborúellenes tüntetéssorozat jelez leghívebben. A nyári és az őszi béketüntetéseket, illetve a lényegében kudarcba fulladt európai békekaravánt (melyről a Beszélő is beszámolt) az elmúlt héten minden eddiginél tömegesebb és hatásosabb tiltakozássorozat követte a Vajdaság magyarlakta városaiban és néhány községében.
A demonstrációk Zentán kezdődtek, ami azért is figyelemre méltó, mert a Tisza-parti kisvárost évtizedeken át a csendes beletörődés, a politikai letargia jellemezte. A városháza előtt tüntető asszonyokhoz még aznap este csatlakoztak a közeli Tornyos falu kiképzőtáborában erőszakkal összegyűjtött tartalékosok. A faluba vezető utakat elbarikádozták, hogy a katonai rendőrség alakulatai senkit ne hurcolhassanak a frontra. Időközben több ezer ember gyűlt össze Zenta főterén, s követelte, hogy a városatyák szervezzenek népszavazást akarja-e a lakosság a háborút vagy sem. A képviselőtestület a nyomásnak engedve kiírta a referendumot, a szerb városelnök viszont e döntés hatására lemondott.
Még tartottak a zentai demonstrációk, amikor a szomszédos Adán is összegyűlt mintegy kétezer ember. A városatyák itt is meghátráltak. Nem úgy a dél-bácskai Temerinben, ahol immár a negyedik béketüntetést tartották. Mint arról korábban írtunk, az augusztusit az uralkodó párt provokátorai zavarták szét, a mostanit viszont a városkába irányított rendőrség túlereje. A városba vezető utakat géppuskás rendőrök zárták le, s feltartóztatták a temeriniekkel szolidarizáló vidékieket. Hasonlóképpen a rendőrség oszlatta szét a november 9-i becsei béketüntetést is.
A hatóság egyébként sem tétlenkedett. Már november 7-én letartóztatta az ismert szerb békeharcost, Nenad Csanakot, a vajdasági Szociáldemokrata Liga elnökét, s erőszakkal katonaruhába öltöztették, és a szlavóniai frontra küldték. A tüntető polgárok és a zendülő tartalékosok zentai válságstábjának eddig három tagját tartóztatták le és verték össze: Szabó Jánost, akit jelenleg az egyik újvidéki kaszárnyában tartanak fogva, Fodó Józsefet és Papp Józsefet.
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége néhány nappal ezelőtt azzal a követeléssel fordult a szerb parlamenthez, hogy írjon ki az egész köztársaság területén népszavazást támogatja-e a lakosság Szerbia háborús törekvéseit, s egyáltalán részt kíván-e venni a harcokban. A vajdasági magyarok spontán béketüntetései egyértelműen jelzik, hogy miként vélekednek a kisebbségiek a horvátországi területszerző háborúról, de a szerb lakosság elégedetlensége is napról napra nő: a Tisza menti városok megmozdulásaiban jelentős számú szerb is részt vett. Ennek ellenére a közeljövőben nem lehet tömeges békemegmozdulásokra számítani a szerb városok többségében. Nem mintha a szerb lakosság nem szeretne békét, hanem egyszerűen fél a következményektől. A magyarok félelménél azonban immár sokkal nagyobb a kétségbeesésük, hiszen úgy érzik, sem Magyarország, sem Európa nem képes megvédeni legjogosabb emberi törekvésüket, hogy ne kelljen egyik oldalon sem részt venniük a polgárháborúban. Ez a kétségbeesés hajtja őket az utcára minden várható represszió ellenére is.
(Vajdaság)
- Külföld [6]