Pozsonyi tudósítónk és egyik budapesti olvasónk egymástól függetlenül juttatta el szerkesztőségünkhöz az alábbi „talált tárgyakat”. A hasonlóság a szövegek között a véletlen műve.
„A családi pótlékok olyan rendszerére van szükség, hogy megszűnjön az ellenőrizetlen szaporodás azokban a kulturálisan és társadalmilag hatványozottan elmaradt lakossági körökben, ahol 14 éves lányok már szülnek, és 45 éves nagyanyáik még szülnek.”
Vladimír Meciar szlovák miniszterelnök, Igló, 1993. szeptember
„Meciar Iglón tartott országló portyáján a cigányokra támadt. Beszédének legszalonképesebb passzusa is úgy szólt, hogy a »roma polgártársak egyedüli érdeme, hogy gyerekeket nemzenek, és így jutnak jövedelemhez«. Az inkriminált kijelentés jókora botrányt kavart… E kijelentések a rasszizmus fogalmát is kimerítik, s méltán irányítják a világsajtó figyelmét a magát européernek álmodó, bárdolatlan modoráról ismert politikusra.”
Öngerjesztés szlovák mádra, Magyar Fórum, 1993. szeptember 30.
„Nem lehet meghátrálni tovább a tény előtt, hogy bizony a romlásnak genetikai okai is vannak. Tudomásul kell venni, hogy túlságosan hosszú ideje élnek velünk együtt hátrányos helyzetű, sőt halmozottan hátrányos helyzetű rétegek, csoportok, amelyben (sic!) a természetes kiválasztódás szigorúsága nem működik, mert nincs értelme. A társadalomnak most az erős, életképes, munkára és teljesítményre szerveződő családokat kell támogatnia.”
Csurka István, Magyar Fórum, 1992. augusztus 20.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét