Természetesen: „különleges időket élünk. Egész Közép-Európa a rendkívüli változások útjára lépett”. Elismerjük a Gazeta Wyborcza 150. számában az ön által megjelentetett szavak fontosságát. A kis NDK bekapcsolódott abba a folyamatba, amelyben a totalitárius sztálinista diktatúrákból a demokrácia felé haladnak az országok. Ennek az elkábított országnak az ébredése Önöknek nyilván meglepetés volt. Mi számítottunk erre, s minket csak a változások hirtelensége lepett meg. Leginkább a fal lerombolása jelzi a 40 éves elnyomás végét. A fal nemcsak városunk és az ország, hanem az egész kontinens megosztását is szimbolizálta.
Tény, hogy tömegkommunikációs eszközeinkben az ország vezetése szabadjára engedett egy méltatlan kampányt az „NDK kiárusítása” ellen. Ezzel ügyesen kihasználták a még meglévő lengyelellenes idegenkedést. A lakosság egy része e kampányt közönyösen fogadta, másik része pedig aktívan részt vett benne. Ez réges-régi módszer: bűnbakot kell találni, hogy a politikai csődöt kivédjék.
Nem igaz, hogy a demokratikus ellenzék hallgatott a lengyelek ellen indított kampánnyal szemben. Még nincs saját sajtónk, de az ellenzéki csoportosulások képviselői, akik részt vettek a „kerekasztal” munkájában, többször nyilvánosan elhatárolták magukat a kormány döntésétől, amely megtiltotta az áruk eladását külföldiek számára. Az ellenzék rámutatott a gazdasági válság valóságos okaira. Berlinben és más városokban „a külföldi-ellenességgel szemben” jelszóval néhány alkalommal tüntetéseket szerveztünk.
Mivel a német–lengyel viszony kiéleződött, minél sürgősebben igazi dialógusba kell kezdenünk. Az, hogy ezt az utóbbi években elhanyagoltuk, mindnyájunk közös gondja. Ha ezt a dialógust folytatjuk, nem lesz szükségünk arra, hogy az Odera–Neisse-határról beszéljünk. Ezt mi már elismertük, s nemcsak 77,7 százalékban, ahogy ezt az NSZK kancellárja tette, hanem teljes egészében.
Nagyobb veszély számunkra, hogy a falat, amely most Berlinben ledőlt, száz kilométerrel keletebbre újra felépítik. Ez a fal nem materiális, hanem lélektani, gazdasági és végül – mint most utoljára is – politikai. Meggyőződésünk, hogy közös érdekünk – mert Európa határainak jövője függ ettől –, hogy ne engedjük ezt meg.
Ezért is szolidaritásra van szükségünk. „Szolidaritás nélkül nincs szabadság!”
(A levelet a Demokráciát most!, a Békét! Emberi Jogokat! nevű szervezetek és az NDK-beli újjászerveződő Szociáldemokrata Párt 18 képviselője írta alá.)
- Külföld [5]