Skip to main content

Adam Michnik

Adam Michnik: Lengyelország Európája


Milyen Európa lenne a legjobb Lengyelországnak? Ilyen pimasz, megalomán kérdést csak egy magamfajta faragatlan szerző tehet föl (egy lengyel, az Önök őszinte híve, a Gazeta Wyborcza főszerkesztője). Miután azonban már volt képem ahhoz, hogy ezt a kérdést föltegyem, néhány előzetes megjegyzéssel kell kezdenem.

A Gazeta főszerkesztőjeként, de már korábban is, mondhatni egész életemben azzal a váddal illettek, hogy afféle kozmopolita vagyok. Szeretném már a legelején leszögezni, hogy eszem ágában sincs cáfolni azt az állítást, hogy valóban amolyan kozmopolák vagyok.


Adam Michnik: Egy megtért ellenzéki vallomásai


Mottó: „Helyesen figyelmeztet a bölcs, hogy saját kutunkból igyunk vizet, és ne legyünk arra kényszerülve, hogy máshol kérjük azt, hanem inkább a saját forrásunkból adjunk másoknak. Vesd el hát a forma és a tartalom ezen gyűjteményeit, a mocskos és zavaros pocsolyákat, és saját szívedet tedd Krisztus könyvtárává.

Adam Michnik: A szürke: szép

avagy: mi jön a kommunizmus után?


Két férfi focizik: nem fiatalok, tapasztaltak már egyet s mást az életben. A labda egyszer csak berepül a bokorba. Egyikük, ahogy a labdát keresi, talál egy békát. A béka megszólal, emberi hangon: „Én vagyok a szépséges királylány, akit a gonosz varázsló békává változtatott. Ha megcsókolsz, visszaváltozom királylánnyá. Feleségül megyek hozzád, herceg leszel, gazdagon és boldogan fogunk élni, amíg meg nem halunk.” A férfi zsebre vágja a békát, megkeresi a labdát, és focizik tovább.

Adam Michnik: „A szó fontosabb, mint a vér”


Az idő gyorsan szalad: majd hét éve jelent meg a Gazeta Wyborcza első vékonyka száma. Éppen egyidős a lengyel demokráciával – a kezdetektől részesei és szövetségesei vagyunk

Nehéz kibújni a bőrünkből: nehéz egy ellenzékinek, a földalatti mozgalom egykori emberének főszerkesztővé válnia egy demokratikus országban. A demokrácia valósága minőségileg különbözik a diktatúra világától, amelyben születésem óta éltem. Abban a fekete-fehér világban a jó küzdött a rosszal, a szabadság a rabsággal. A demokrácia színe pedig a szürke.


Adam Michnik: Játék Oroszországgal

Oroszok és lengyelek


A lengyel–orosz viszonyt mindig is sajátos komplexusok terhelték. A lengyelek féltek Oroszországtól, lenézték, ám közben csodálták is. Alacsonyabbrendűnek tartották, meg voltak győződve róla, hogy a megerőszakolt orosz lélek törvényszerűen van az önkényuralom elviselésére kárhoztatva, ám közben rettegtek is e zsarnoki orosz állam erejétől és kíméletlenségétől. Féltek az orosz cárok ravasz és könyörtelen politikájától, amely Lengyelország felosztásához vezetett. Az orosz uralom a lengyelekből dühöt és megaláztatást váltott ki, ám ez szülte a konformizmus és az önfeladás ideológiáját is.

Adam Michnik, Václav Havel: Igazságtétel vagy bosszú?

Szembenézés a múlttal


Michnik: Több mint két év telt el a nevezetes 1989-es esztendő „Bársonyos Forradalma” óta. Abban az évben, a francia forradalom kétszáz éves évfordulóján, országainkban összeomlottak a kommunista rendszerek. Még emlékszem 1989 nyarára, amikor a lakásodon találkoztunk. Akkor azt mondtam, hogy rövidesen elnök leszel. Mondd, szerinted a kommunizmus végleg elbukott, vagy még visszatérhet?

Adam Michnik: Hosszú listák éjszakája


A csütörtökről péntekre virradó éjszakán tanácskozó parlamenti ülés a legborúlátóbb próféciákat is beteljesítette. A Macierewicz belügyminiszter által kezdeményezett és Olszewski miniszterelnök által jóváhagyott ügynöklista-akció hosszú időre megmérgezte a lengyel közéletet. Ezentúl minduntalan gyanúsítgatásokba, gyanakvásba és rágalmazásokba botlunk majd.

Semmire se derült fény, viszont nevetségessé vált a lengyel állam.


Adam Michnik: Nyelvében él az – elnyomás?


A totalitarizmus agressziójának legelemibb megnyilvánulási formája a nyelv. A totalitárius nyelv le akart szoktatni bennünket a gondolkodásról, lelkileg terrorizált, el akart hülyíteni, és igyekezett olyan kategóriákat belénk sulykolni, amelyek lehetetlenné teszik, hogy megértsük azt a világot, amelyben élünk. Nem véletlen, hogy azokban az időkben eleve antitotalitárius tevékenységnek számított a nyelv elemzése. Kötelező olvasmánynak tekintettük Victor Klemperernek, a Harmadik Birodalom analitikus nyelvészének és George Orwellnek, a nevezetes „új nyelv” analitikusának műveit.

Adam Michnik: Az orosz demokrácia oldalán állunk


Oroszországban most a demokratikus folyamatok megakadályozására a kommunista diktatúra minden politikai vitát eldöntő, végső fegyveréhez folyamodtak: az erőszakhoz.

A legapróbb részletekig ismerjük már ezt a forgatókönyvet.


Adam Michnik: Belgrád bánata


Igaza van Milan Kunderának. Nem lehet vitás: minden népnek joga van a szuverenitásra. Olyan egyszerű igazság ez, mint hogy kétszer kettő az négy. Minden ember, minden nemzet, amikor szabad akar lenni, harcol a szabadságáért. Ha van ereje a harchoz, ezzel szinte automatikusan ki is vívja jogát a szabadságra. Szlovénia, a szépséges tájak, az okos és dolgos emberek, egy nagy birodalom országának joga a szabadsághoz nyilvánvaló.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon