Skip to main content

Szuverén Szlovákia: kezdet vagy vég?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Ha nem számítjuk az 1938 és 1945 között a fasiszta Németország közreműködésével létrehozott Szlovák Államot, a cseh és a szlovák nemzet 1918 óta, az első Csehszlovák Köztársaság megalapítása óta él közös államban. Az 1968-ban elfogadott és máig érvényes csehszlovák alkotmány pedig kimondja, hogy Csehszlovákia (azaz Csehszlovák Szocialista Köztársaság, majd Csehszlovák Szövetségi Köztársaság) a szuverén cseh nemzet és a szuverén szlovák nemzet közös föderatív, azaz szövetségi állama. Csakhogy a júniusi parlamenti választások győztesei (elsősorban a Szlovák Nemzeti Párt) az utóbbi másfél évben egyre több hívet szereztek annak az álláspontnak, hogy ez az államforma a szlovák nemzetnek nem biztosít egyenrangú jogokat, sőt, Szlovákia kizsákmányolásáról és Csehországgal szembeni „tartományi viszonyáról” beszéltek. Most aztán kapva kaptak az alkalmon, hogy nekilássanak céljuk megvalósításának: ahhoz, hogy a Szlovák Köztársaság végképp kiléphessen a cseh–szlovák államszövetségből, és önálló szlovák államot lehessen létrehozni, először is a parlamenttel kellett elfogadtatni a szuverenitási nyilatkozatot.

A nyilatkozatot már az előző parlament megbízatási időszakában is többször előterjesztették, de mivel akkor még a liberális-demokratikus erők voltak túlsúlyban, a javaslat nem kapott elegendő támogatást. A Vladimír Meciar jelenlegi kormányfő vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom a választások előtti időszakban az államformát illetően a föderációtól az önálló államok kialakításáig terjedően ötféle megoldást is kínált. Végül a konföderáció mellett maradtak, amit valamiféle „laza államszövetségnek” neveznek. Ám a választások csehországi győztese, a Václav Klaus cseh kormányfő által vezetett Polgári Demokrata Párt ezt elutasította, mondván: vagy maradjon a közös, föderatív állam, vagy váljon szét végleg az államszövetség… Ilyen előzmények után szavazott tehát a szlovák parlament a szuverenitási nyilatkozatról, mely immár a 74 éves államközösség felbomlását vetíti elő.

Ez a szuverenitási nyilatkozat azonban még nem jelenti Szlovákia azonnali önállósulását és Cseh–Szlovákia kettészakadását. Sőt, egyesek szerint ez a lépés felesleges, mert csupán azt szögezi le, ami az érvényes alkotmányban már úgyis benne foglaltatik: azt, hogy a szlovák nemzetnek a cseh–szlovák föderáción belül is joga van szuverén köztársaság létrehozásához. Az ennél is önállóbb Szlovákia szorgalmazói a mostani menetrendet úgy tervezik, hogy először a jelenlegi, a szövetségi állam részét képező Szlovák Köztársaság önálló alkotmányát kell elfogadni, majd az egész országban kiírandó népszavazás útján maguk az állampolgárok döntenek arról, hogy milyen államformában kívánnak élni.

A parlamenti vita során többen keményen bírálták a javaslatot, de végül is túlnyomó többséggel megszavazták: a szavazásban részt vevő 147 képviselő közül 113-an mondtak igent a nyilatkozatra. Méghozzá nyilvános szavazáson, ahol a név szerint szólított parlamenti képviselőknek az egyenes adásban közvetítő tévékamerák előtt kellett kimondaniuk határozatukat.

A szuverenitási nyilatkozat elfogadása estéjén megszólaltak a harangok, örömtüzek gyúltak, a Pozsony melletti Dévény várában fellobbant máglyához például még este fél tíz után is tömött sorokban kapaszkodtak felfelé az emberek, s a tűz körül hatalmas, szlovák címerrel ellátott nemzeti lobogókat lengetve és nemzetébresztő énekeket énekelve ünnepelték „ezeréves önállósulási törekvéseik beteljesedését”.

Szlovákia önálló állammá válása tehát immár megállíthatatlan és visszafordíthatatlan folyamat: beteljesülése már csak idő kérdése. Lehet kezdeni a számolást: hány ország is van most Európában?

(Pozsony)














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon