Skip to main content

Váratlan feltámadás Makucskán

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Február 1-jén a mi kedves laptársunk, a Reggeli Pesti Hírlap még el volt veszve, el is volt siratva.

Február 2-án, az Istentől pihenésre rendelt napon a mi kedves laptársunk összefutott a mi kedves miniszterelnökünkkel.

Február 3-án a Parlament folyosóján a mi kedves laptársunk munkatársa sejtelmesen annyit mondott a mi másik kedves laptársunk munkatársának, hogy ő a Pesti Hírlaptól a Pesti Hírlaphoz megy dolgozni, és „legyen elég ennyi…”

A hét első öt, Istentől munkára rendelt napján a következők történnek: létrehozzák a 150 év nevű alapítványt; ezt a cégbíróság bejegyzi; bankszámlát nyitnak; döntésképes vezetőket választanak, ez utóbbiak meghívják a Reggeli Pesti Hírlap főszerkesztőjét a Pesti Hírlap főszerkesztőjének; a bankszámlán összegyűlik vagy másfélszáz lelkes olvasótól (köztük a MOL olajipari konglomerátumtól, az MVMT villamosipari extröszttől, a Magyar Távközlési Vállalattól és a Magyar Hitelbanktól) annyi pénz, amiből egy évig ki lehet adni egy napilapot, továbbá kifizetni – „gond nélkül” – 49 millió forintot a szerkesztőség berendezéseire; a Szimultán Rt. lemond a Pesti Hírlap kiadási jogáról; a Művelődési és Közoktatási Minisztérium kiadja az engedélyt a lap megjelentetésére. És megszerkesztődik a lap, melynek tulajdonosa szerkesztőséggel és szerkesztőségi berendezésekkel nem rendelkezik, alkalmazottai nincsenek, nyomdával, lapterjesztővel szerződéses viszonyban nem áll.

A 6. napon megjelenik a lap első száma. A vezércikket a főszerkesztő írta, Vezércikk címmel: „… Legyen a mi végtelenül nagy örömünk is politika. Legyen politika abból, hogy inertünk és tudtunk a magunk lábára állni. Hogy kézbe mertük és tudtuk venni a sorsunkat. Hogy olyan mérhetetlen áradatban dőlt, hömpölygött felénk a rokonszenv és a szeretet, amit soha nem tapasztaltunk. Legyen politika abból, hogy a jóérzés, a hinni tudás és akarás, ha némi bátorsággal és szívóssággal párosul, valóban csodákra lehet képes. Mert politika ez bizony a javából, ez a mi váratlan feltámadásunk. Hát nincs még elég haldokló, tévutakon bolyongó vállalkozás ebben az országban? Hát talán ez az ország nem tévutakon bolyongott hosszú évtizedeken át? De ma már – mi most, akik e lapot készítjük, nagyjából erre gondolunk – nem a bolyongás, a nyomorúság az érdekes. Hanem a megváltódás semmihez sem hasonlíthatóan édes, mámorító érzése.”

„A rabszolgatudatú lény szabadítóért fohászkodik. A szocializmus rabszolgái (tán nem azok voltunk?) mindig csak »odaföntről« várták a megoldást.”

Csakugyan, a rabszolga tudatú lények akkortájt nem az Orvostörténeti Múzeumba szaladgáltak.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon