Skip to main content

–eö

gv– [Eörsi János–Garai Viktor], –eö: Kék léggömbök a rendőrtábornoknak


Egy nyugati országban az év első felében leülnek tárgyalni a közintézményeknél dolgozók szakszervezeteivel a következő évi költségvetésről. És minálunk? Működik ugyan az Érdekegyeztető Tanácsban a KIÉB (Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Bizottsága), de itt csak november tájékán lehetett értesülni a 10 százalék bér- és 5 százalék dologi automatizmus tervéről. Az érdekelt szakszervezeti tömörülés, a SZEF (Szakszervezetek Együttműködési Fóruma) a tiltakozáson kívül semmit nem tehetett.

rs– [Eörsi János–Révész Sándor], –eö: Váratlan feltámadás Makucskán


Február 1-jén a mi kedves laptársunk, a Reggeli Pesti Hírlap még el volt veszve, el is volt siratva.

Február 2-án, az Istentől pihenésre rendelt napon a mi kedves laptársunk összefutott a mi kedves miniszterelnökünkkel.

Február 3-án a Parlament folyosóján a mi kedves laptársunk munkatársa sejtelmesen annyit mondott a mi másik kedves laptársunk munkatársának, hogy ő a Pesti Hírlaptól a Pesti Hírlaphoz megy dolgozni, és „legyen elég ennyi…”

A hét első öt, Istentől munkára rendelt napján a következők történnek: létrehozzák a 150 év nevű alapítv






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon