Langmár Ferenc

Nyomtatóbarát változat

– Milyen értékű vagyon fölött rendelkezik a főváros, s ennek mekkora része kerül a BVK fennhatósága alá?

– A vagyon értékére a legbizonytalanabb becslést sem tenném. Annyit lehet csak megkockáztatni, hogy elérheti a többmilliárdos nagyságrendet. A közgyűlésen és a korábbi tárgyalások során abban állapodtunk meg, hogy a BVK a vagyonát csomagokban kapja meg. A részvényekkel, a különböző értékpapír-fajtájú vagyonrészekkel kezdődik majd a vagyonátadás.

Világosan látszik, hogy a főváros teljes vagyona soha, vagy csak nagyon hosszú idő után kerül a BVK-hoz. Ha egy-egy csomag értéke néhány milliárdnyi, akkor viszonylag lassú folyamat a vagyonátadás, még ha gyorsítani akarjuk is.

– Az értekpapírcsomagnak mekkora a névértéke?

– 1,5 milliárd forint, de a valóságos értékét nem tudjuk. Ebbe a körbe tartoznak például a fővárosi alapítású vállalatok. Ezeket nem kapta meg a főváros, de amikor sor kerül a privatizálásokra, meghatározott értékű részvény jár a fővárosnak. A privatizálás során tehát folyamatosan nő az értékpapírokban fekvő vagyon nagysága.

A vagyon bevitele ingatlanokkal folytatódna. Részben beépítetlenekkel, részben olyanokkal, amelyeknek a hasznosítása nagyon rossz, vagy semmilyen. Csak egy példa: a Csatornázási Művek székhaza a Március 15-e téren van, ami képtelenség. Egy ilyen helyen banknak kell működnie, amelyik meg is fizeti a hely értékét. Egy csatornázási vállalat központja bárhol lehet.

Ezek az ingatlanok átadhatók a BVK tulajdonába is, tőkeemeléssel, de széles körű megbízást is kaphat a BVK az ingatlanok eladására vagy egyéb hasznosításukra, tulajdonba adás nélkül.

– Egy évvel ezelőtt a fővárosi programjavaslatok kidolgozása során a BVK működésére az alapítványi formát ajánlotta. Most már csak akörül folyt a vita, hogy kft.-t vagy rt.-t hozzanak-e létre.

– Minden szakember arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alapítványi ötlet nem jó, mert egy alapítvány nem tud üzletszerűen működni.  Elfogadtam, erről meggyőztek.

A kft. és az rt. körüli mostani vita félreértésen alapult. Úgy gondoltuk, hogy induljon a BVK kft. formában, s amikor egy ideig már működött, akkor alakuljon át – 1993 január elsejével – részvénytársasággá. Tehát készen volt a megállapodás, hogy rövid időn belül rt. lesz. Ezen kár volt ennyit vitatkozni.

– Ennek a vitának politikai színezete is volt.

– Én a politikai jelentőségét alig tudom fölmérni. Az MDF pártfrakciója tartott ki legerélyesebben az rt. mellett. Az volt a benyomásom, hogy a hozzáértő MDF-képviselők fő szempontja az volt, hogy az rt. jobban ellenőrizhető. A vagyon kisíbolása kft. formájában könnyebb. Igaz, vagy nem igaz, nem érdemes vitatkozni, mert a kezdetektől elfogadtuk a részvénytársasági formát.

– A BVK megalakítása a fővárosról szóló törvény alapján már kikerülhetetlen volt?

– Igen. De azt, hogy legyen BVK, mi már akkor szorgalmaztuk, amikor még nem volt fővárosi törvény. A törvény kötelez erre, de az elgondolás enélkül született.

– Az egy évvel ezelőtti koncepció a város gazdálkodásnak nagyon sok feltételét és eszközét sorolta föl. Ezek közül alig valósult meg valami, s rövid időn belül esély sincs a megvalósulásukra. A lakásfejlesztésről szóló rész például azzal kezdődik, hogy előfeltétele egy működő jelzálogrendszer, s a kettős indexálású lakáskölcsön. Tervezték, hogy a lakásépítési támogatást ahhoz kötik, hogy ott építenek-e, ahol a főváros szerint kívánatos. Ennél is fontosabb a telekadó és a telekértek-emelkedési járulékrendszer.

– A telekértek-emelkedési adó nagyon rövid időn belül nyilvánvalóan nem valósulhat meg. De a mai magyar adórendszert rengeteg bírálat éri, s nemcsak az adóterheket, hanem az adórendszer szerkezeti elveit is sokan bírálják.

Régóta lóg a levegőben például a vagyonadó. Ha ezt a nem távoli jövőben bevezetik, akkor kézenfekvő formája a telekértek-emelkedési adó lehet. A mostani választási ciklusban várhatóan ezt nem fogják komoly formában előterjeszteni, de lehet, hogy egy új kormány éppen ezzel kezdi.

– Az egy évvel ezelőtti koncepció abból indult ki, hogy a főváros egy, a mainál jóval szélesebb körű, működtethető eszközrendszert tart a kezében. Ennek híján az egész BVK egy nagy monstrumnak látszik, s nem világos, mit is lehet kezdeni vele. Hogyan érvényesíthető a segítségével például bármilyen városfejlesztési koncepció?

– Azt gondolom, hogy ez a monstrum azért nem lesz túl nagy. Létszámát tekintve sem. Különböző profiljai szerint olyan társaságok alapítását kezdeményezi majd, amelyek teljesen piaci módon lépnek föl az adott területen.

Az értékpapírok esetében például elképzelhető, hogy létrehozunk egy brókercéget, de az is lehet, hogy egy már meglévő céggel vagy bankkal működünk együtt, esetleg úgy is, hogy részesedést szerzünk.

– Vannak-e kialakult szempontok arra, hogy a papírok mely részét kellene megtartani, vagy bármi eladható, s csak az értékét kell megőrizni, vagy éppen növelni?

– Inkább az lesz a kérdés kezdetben, hogy mitől szabaduljunk meg. De a hozzáértők jobban meg tudják majd mondani, mit csináljunk ezzel a szekrényben fekvő értékpapírtömeggel, ami ma szinte semmi hasznot nem hoz.

– Arról sem alakult ki az elképzelés, hogy a főváros vagyonának mekkora részét tartsák értékpapírokban?

– Jövedelemhez kell jutni, ez nyilvánvaló cél, hogy a jövedelmeket fel lehessen használni a főváros elmaradt fejlesztéseire.

– Ha jól értem, ebben az esetben és a többi részterületen is a BVK lesz az a keret, amelyen belül a fejlesztési koncepciókat kialakítják. Ha így van, ezeket mindig a közgyűlésnek kell majd elfogadnia?

– Igen, így van. Esete válogatja majd, hogy a koncepciót a közgyűlés fogadja-e el. A közgyűlés azt a határozatot hozta, hogy a kilenc képviselőből álló tulajdonosi bizottság dönthet bizonyos vagyoncsomagok átadásáról. Ezekben nem lehet semmi, ami a törzsvagyonhoz tartozik, s egyetlen vagyontárgy sem lehet 100 millió forintnál nagyobb értékű. Szerintem ez a bizottság lesz a főváros legfontosabb testülete. A bizottság pártalapon áll össze, mert ez a valóságos helyzet. Három SZDSZ-es, két-két MDF-es és fideszes, s egy-egy kereszténydemokrata és MSZP-s tagja lesz.

Az rt. igazgatósága hattagú lesz, de köztük nem lehet fővárosi képviselő. A felügyelő bizottságra nincs ilyen kikötés, de örömmel hallom, hogy az MDF nem képviselőt akar delegálni, hanem szakértőt. Örülnék ha a többi párt, köztük az SZDSZ is, így járna el.

– Nem lesz számos hátulütője a pártokra épülő irányításnak?

– Én erről a konstrukcióról nem állítom, hogy jó, csak azt, hogy az adott lehetőségek közül a legkevésbé rossz.

– Visszatérve a részterületek fejlesztési koncepcióihoz, ezeket tehát a tulajdonosi bizottságnak kell majd jóváhagynia?

– A BVK igazgatósága, illetve vezérigazgatója tesz javaslatot, és a tulajdonosi bizottság dönt. A kezdeményezést nem várom tőlük, nem ez a dolguk. Nem ez a hivatásuk, ők politikusok.

– Milyen típusú kérdések kerülnek a közgyűlés elé?

– Minden döntés olyan egyedi vagyontárgyakról, amelyeknek az értéke nagyobb 100 milliónál. S minden bizonnyal lesznek olyan különlegesen fontos vagyontárgyak, ahol a közgyűlés ennél kisebb érték esetén sem ruházza át semmilyen bizottságára a döntést.

– Néhány hete a HVG azt állította, hogy a Városháza nem lelkesedik a radikális privatizációs elképzelésekért. Döntési helyzetek sorozata előtt áll a főváros. Itt van például a most rt.-vé alakult villamosenergetikai vállalat, amelyben Budapestnek tulajdonrésze van. Dönteni kell, hogy értékesíti-e a tulajdonrészét, vagy pedig a tulajdoni hányadán keresztül is megpróbál befolyást gyakorolni.

– Lehet, hogy sokkal jobban járunk, ha a tulajdonrészen keresztül befolyásoljuk a nekünk szállított energia árát. De ezt nem kell most eldöntenünk. Ezek a vállalatok közvetlenül állami befolyás alatt állnak. Valamilyen megállapodásra kell törekedni, amíg nem válik teljesen piacivá az energiaszolgáltatás. Ez az, amire egyelőre semmi kilátás nincs.

A többi területtel más a helyzet. A BVK-hoz kerülnek a víz-, a csatornázási, a távfűtő művek és így tovább. Ezeknek a privatizálásáról vita van, esetenként kell majd dönteni. A vízművek privatizálását esztelen őrültségnek tartanám. Jól megszervezett, működő vállalat, amelynek a társasággá való alakítása nagyon gyorsan, néhány hónap alatt megvalósítható. Bizonyos szolgáltatásainak a privatizálása ésszerű, de a vízművek gerincét, törzsét nyilvánvalóan meg kell tartani.

A szennyvíz és a szemét esetében már sokkal nehezebb a helyzet, itt nagy értékű befektetésekre van szükség. Az, hogy a külföldi tőke bejöjjön ide, nem képzelhető el másként, csak úgy, ha megtaláljuk a privatizáció megfelelő módját. Erről alkudozni kell.

– Ennek jelentékeny díjemelkedés a következménye.

– Igen, vagy pedig a szubvenciók növekedése. Ezek a lehetséges alternatívák. A szubvenciót azonban úgy is meg lehet oldani, hogy a díjak fedezzék az önköltséget, a beruházásokat is beleértve, ugyanakkor az alacsony jövedelmű lakosság számára visszatérítést biztosítunk.

– A vízműveknek ellenpéldája a távhőszolgáltatás. Ott tudomásom szerint óriási pazarlás folyik. Kézenfekvő lehetőség, hogy ezt a helyzetet a privatizációs folyamat segítségével változtassák meg.

– A távfűtő műveknél feltétlenül meg kell ezt csinálni, jól átgondoltan, a kedvezőtlen hatásokat is figyelembe véve.

– Ez is kialakulatlan még?

– Igen. Készíttetünk egy átvilágítási tanulmányt, de átalakulási terv még nincs.

– A beszélgetés során egyre inkább megerősödik bennem, hogy a részterületeket illetően nincsenek elfogadott, jól körülhatárolt koncepciók. Ha arra gondolok, milyen mértékben föladta Demszky a választási programjának a megvalósítását, amire magyarázatként persze sok mindent föl lehet hozni, akkor nagyon kétlem, hogy lesz-e átfogó városfejlesztési elképzelés. Ma nagyon markánsan érzékelhető, hogy a város vezetése kényszerhelyzetében ugyanazt csinálja, mint a korábbi vezetés, s az új fejlődési irányt nem tudja saját maga meghatározni. Így esetlegesek és kiszámíthatatlanok lesznek az egyes fejlesztési koncepciók.

– Olyan városfejlesztési koncepcióra van szükség, amely egyformán figyelembe veszi a szorosan vett üzleti, piaci szempontokat, de azt is, hogy ebben a városban élünk, s ezt kell a mainál kellemesebbé tenni. Ez nehezen valósítható meg, de nem tartom lehetetlennek. A belső kerületek, a Józsefváros, a Ferencváros például leromlottak, s egyelőre további hanyatlásuk várható. Ezért egy olyan rehabilitációs városfejlesztési koncepciót kell kidolgozni, amelynek fő eszköze éppen a meglévő ingatlanvagyon megfelelő hasznosítása.

– Maradjunk ennél a példánál, mondjuk Közép-Józsefvárosnál. Központi, jó fekvésű terület, de a lakások 60 százaléka komfort nélküli, s rohamosan nő a cigányok részaránya. A ma szokásos fogalmak szerint a rehabilitáció itt a lakosság „lecserélését” jelenti, hiszen akik most ott vannak, a mai körülmények között nem tudják kifizetni a megnövekedett költségeket. És azután azok a területek romlanak majd tovább, ahova innen kerülnek.

– De nem képzelhető-e el, hogy ezt a fővárosi vagyont másra is használják? Ahogy a világ nagyvárosainak megvannak a maguk kínai és egyéb negyedei, miért ne lehetne például itt egy cigány negyedet kialakítani, amely olyan vállalkozásoknak nyitna teret, amelyekbe a jobb módú cigány réteg be tud kapcsolódni. Ebbe persze beletartozik a kupleráj, a szerencsejáték, sőt a bűnözés is, mégis emelkedést jelenthet, amely maga után vonja az itt élő népességet is.

Valószínű, hogy a belső városrészek revitalizálása magával hoz lecserélődést. Az a kérdés, hogy milyen mértékű lesz.

– S hova cserélődik le. A fővároson belülre?

– Ahhoz, hogy az ilyen területeken a városiasodást, a civilizálást és az értéknövelést véghezvigyük, nyilván kell más területeknek is lenniük, amelyeknek az irányába a cserélődés folyik. Ez elkerülhetetlen folyamat, ha figyelembe vesszük, hogy milyen társadalmi, politikai erők működnek majd a rehabilitációban, ha egyáltalán lesz rehabilitáció. Mert az is lehet, hogy csak tovább romlik minden.

Látok ugyan lehetőséget az említett típusú rehabilitációra is, de az esélyét nem becsülöm túl. Egy SZDSZ-es városvezetésnél sem csak Demszky Gáborra kell gondolni, hanem például arra is, hogy a kerületben lévő SZDSZ-esek mit tartanak rokonszenvesnek, mit preferálnak.

Egészen biztos, hogy a BVK nem lesz alkalmas arra, hogy egy városfejlesztési koncepció – nem gazdasági természetű – hibáit korrigálja. A városfejlesztési koncepció megváltoztatása nem a BVK feladata, annak a maga dolgát kell végeznie.

A BVK alkalmas lehet egy nagyarányú rehabilitáció gazdasági és jogi feltételeinek a kialakítására, de azt, hogy hogyan rehabilitáljuk az Erzsébetvárost, a Józsefvárost, azt nem a BVK-nak kell előterjesztenie.

– Oldhatja-e a BVK a főváros és a kerületek közötti ellentéteket?

– Meg vagyok győződve róla, hogy ha jól működik, akkor egy idő után igen. A kerületekkel közös terveket dolgozhat ki, ami javíthatja a viszonyt. A külföldi tőke számára sokkal nagyobb garancia lehet a BVK, mint az egyes kerületek. Előbb-utóbb az ő számukra is kiderül majd, hogy jó közös terveket készíteni, mert könnyebben valósulnak meg.

– A BVK várhatóan a viták kereszttüzébe kerül majd, már csak a világkiállítás miatt is. Nem képzelhető-e el, hogy a BVK, akár a városvezetés szándékai ellenére, kényszerfejlesztéseken keresztül az Expóhoz szükséges fejlesztések finanszírozójává válik?

– Ennek ellent lehet állni. Egy nem teljesen képzelt példával élve: ha a főpolgármester egy új hajléktalanotthont szeretne, akkor valószínűleg a BVK-hoz fordul, hogy partnert keressen hozzá, tervet csináltasson. S ez egyáltalán nem a kényszerprojektek példája. Nem szükségszerű, hogy a BVK csak protekcionista ügyekben működjön közre.

– A beszélgetés, úgy érzem, nem cáfolta meg a feltételezésemet, hogy a BVK szerepe esetleges, kialakulatlan. Kézzelfoghatónak csak azt érzem, hogy a külföldi befektetéseket jobban lehet majd fogadni. Lesz-e erő a városvezetésben, hogy megvalósítsa azokat a lehetőségeket, amelyeket a BVK-ban lát?

– Elfogadom, hogy a BVK-val kapcsolatban sok minden kialakulatlan. Megcáfolni nem tudom a kételyeket, csak azt mondhatom, hogy majd meglátjuk. A magam részéről bizonyos vagyok abban, hogy lehet sikereket elérni.

• Önkormányzat