Skip to main content

Egyszemélyi döntések a Szerencsejáték Rt.-nél

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Hétről hétre


Az rt. induláskor kapott vagyona megfelelő volt a játékok szervezéséhez; a vagyont extenzív befektetési politikával jelentősen, 1,8-ről 4,5 milliárdra növelték, állapítja meg az ÁSZ. A részvénytársaság 1992-ben 1 milliárdos befektetéssel 70 százalékos részesedést szerzett a kaszinópiacon, ez már az első, tört évben is megfelelő hozamot, 14 százalékos tőkemegtérülést biztosított. A hasznot forintos kaszinók kialakítására fordították. 1,2 milliárdos befektetéssel (amit az ÁSZ szerint tíz, Pősze Lajos szerint hat év alatt kell kifizetni – L. F.) szinte egyeduralkodó lett a lóversenypiacon. Ennek hasznossága még nem ítélhető meg, a lóversenyzés helyzete a befektetés óta is romlott. Vesztesége tavaly a korábban elmaradt pályafelújítások költségei, valamint a 20 százalékos nyereményadó bevezetése következtében 160 millió forint volt. Az rt. korszerűsítette a versenyszabályzatot, folyamatosan fejleszti a versenyrendszert, s koncepciót dolgozott ki a fogadások népszerűsítésére.

Az egyéb befektetések közül csak egy – 50 ezer forintos – hozott osztalékot, de például a Transsylvania Rt.-től, melyben a cégnek 55 millió forintos részesedése van, rövid távon nem várható osztalék. Az ÁSZ szerint a befektetések jelentős hányada hosszú távon jónak minősíthető, de néhányból valószínűleg ki kell vonni a tőkét.

Az rt. 1991-ben 480, tavaly 1060 millió forintot fordított közérdekű kötelezettségvállalásra. (Ennek az összegnek része a törvény szerint a Szerencsejáték Alapnak utalt összeg: 1991-ben 248, 1992-ben 791 millió forint. Ez egyértelműen költségvetési befizetési kötelezettségnek tekinthető. – L. F.)

Az rt. 1992-ben saját döntési jogkörében, az adózás utáni eredményből – az ÁSZ szerint – 236, s ezen felül a lottó nyereményalapból további 36 millió forintot fordított – a meglehetősen lazán értelmezett – közérdekű kötelezettségvállalásra. Erről minden esetben egy személyben döntött az elnök-vezérigazgató, Pősze Lajos. Mint a jelentésből kiderül, egy belső rendelkezés értelmében ezt 30 millió forint értékhatárig tehette meg; a más társaságokban való érdekeltség szerzésénél is ez volt a korlát. A kötelezettségvállalásról és utalványozásról szóló vezérigazgatói utasítás értelmében Pősze Lajos összeghatárra való tekintet nélkül vállalhatott mindenre kiterjedő kötelezettséget. Ugyanakkor 100 ezer forint fölötti kifizetéseket csak az ő aláírásával lehetett teljesíteni. 1992-ben egyes alapítványok 30 milliónál nagyobb támogatást kaptak, de több, kisebb részletben. (1991-ben volt ennél nagyobb összegű egyszeri támogatás, de az ÁSZ nem tért ki arra, hogy ez ellentétes az említett belső szabályzattal. Az itt közölt interjú szerint ezekről az igazgatóság döntött. – L. F.) Jogszabályt ezzel nem sértettek, olvasható, s azzal sem, hogy a döntések meghozatalakor, sőt egyes esetekben később sem álltak rendelkezésre azok az okmányok, amelyek az rt.-t adókedvezményekre jogosították volna. 1992. február végén 130 millió forint alapítványi kifizetésről nem volt adólevonási igazolás, ez az ÁSZ-vizsgálat végére 33 millió forintra csökkent.

A játékok jövedelmezősége 1992-ben romlott, a bongó még veszteséges is lett. Közben a reklámköltségek – részben a reklámárak növekedése miatt – jelentősen megnőttek, 160 millióról 550-re. Az ÁSZ szerint általánosságban az rt. szabad pénzeszközeit jól fektette be, de a társaságban szerzett részesedések miatt bankbetétei 3,4-ről 1,5 milliárdra csökkentek. 62 millió forint kölcsön kihelyezésénél és egy 65 millió forintos opciós ügyletnél nem járt el elég körültekintően, s határidőre vissza nem kapott kölcsöneinek behajtásáról késve, vagy csak a vizsgálat hatására intézkedett. Az említett kölcsönt három alapítvány: a Tulipán, a Nemzeti Transsylvania és a Pro Professione kapta. Ezek eleve kockázatos kihelyezések voltak, s lejáratig egyikük sem teljesítette kötelezettségét. A vizsgálat befejezéséig egyetlen lejárt tartozást rendeztek. Az ÁSZ külső nyomást feltételez ez ügyben.

Az SZRT több mint egyéves, kamat nélküli kölcsönt nyújtott a Cél-West Kereskedelmi és Lízing Kft.-nek. (A konstrukció ahhoz hasonló, ahogy költségvetési intézmények, önkormányzatok annak idején kölcsönt nyújtottak az Ybl Banknak. A lényeges különbség az volt, hogy itt kamatot sem ígértek. De legalább visszakapták az alapösszeget. – L. F.) A fönt említett, 65 milliós, úgynevezett opciós ügylet arról szólt, hogy az átutalt összeg revén az SZRT megszerzi a Cél-Lízing Rt. részvényeinek egy részét. Erre azonban külön megállapodás nem is volt, s az SZRT végül visszakapta a 65 milliót.

Az ÁSZ szerint egyes beruházások, felújítások kivitelezőit nem ellenőrizték megfelelően. Egy átutalás elmaradása miatt 120 millió forint kártérítést kellett fizetni a Danubiusnak, mert a kaszinó üzletrész megvásárlásáért járó előleget nem fizették ki időben. Személyi mulasztás is közrejátszott, írja az ÁSZ.

A beruházási munkák során különösen a Provízió Rt.-nek kedveztek sokat, például a munkák megkezdése előtt már kiutalták a vállalkozási összeg 20-40 százalékát.

A totó-lottó játékok színvonala elfogadható, ma ugyanolyan, mint amikor korábban az OTP szervezte őket, azonban alatta marad a nyugat-európai normáknak. Az rt. jelentős számítógépes fejlesztés előtt áll, ettől javulás várható.

Az SZRT-nek 1991–92-ben 1400 peres ügye volt, többségük fogadói reklamációkból, például szelvények elvesztéséből adódott. Ezek zömét megnyerték, mert a jogszabályok a szolgáltatót, az SZRT-t védik.

Tavaly csökkent az rt. jövedelmezősége – a lottó esetében például a szelvényenkénti 3,5-ről 2,3 forintra –, elsősorban a forgalom lanyhulása miatt. A mérleg szerinti eredmény 1991-ben 2,3 milliárd forint volt, tavaly 700 millió; a legfőbb ok a játékbevétel 1,6 milliárdos visszaesése és a játékadó bevezetése.

A külföldi kiküldetésekről azt állapította meg a jelentés, hogy azok a szabályoknak megfeleltek. 1991-ben 17, tavaly 25 kiküldetés volt, költségük összesen 9 millió forint. Az elnök-vezérigazgatóval három esetben egy-egy igazgatósági tag, egy alkalommal pedig egy kormányfőtanácsos is utazott.
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon