Langmár Ferenc

Nyomtatóbarát változat

Az rt. induláskor kapott vagyona megfelelő volt a játékok szervezéséhez; a vagyont extenzív befektetési politikával jelentősen, 1,8-ről 4,5 milliárdra növelték, állapítja meg az ÁSZ. A részvénytársaság 1992-ben 1 milliárdos befektetéssel 70 százalékos részesedést szerzett a kaszinópiacon, ez már az első, tört évben is megfelelő hozamot, 14 százalékos tőkemegtérülést biztosított. A hasznot forintos kaszinók kialakítására fordították. 1,2 milliárdos befektetéssel (amit az ÁSZ szerint tíz, Pősze Lajos szerint hat év alatt kell kifizetni – L. F.) szinte egyeduralkodó lett a lóversenypiacon. Ennek hasznossága még nem ítélhető meg, a lóversenyzés helyzete a befektetés óta is romlott. Vesztesége tavaly a korábban elmaradt pályafelújítások költségei, valamint a 20 százalékos nyereményadó bevezetése következtében 160 millió forint volt. Az rt. korszerűsítette a versenyszabályzatot, folyamatosan fejleszti a versenyrendszert, s koncepciót dolgozott ki a fogadások népszerűsítésére.

Az egyéb befektetések közül csak egy – 50 ezer forintos – hozott osztalékot, de például a Transsylvania Rt.-től, melyben a cégnek 55 millió forintos részesedése van, rövid távon nem várható osztalék. Az ÁSZ szerint a befektetések jelentős hányada hosszú távon jónak minősíthető, de néhányból valószínűleg ki kell vonni a tőkét.

Az rt. 1991-ben 480, tavaly 1060 millió forintot fordított közérdekű kötelezettségvállalásra. (Ennek az összegnek része a törvény szerint a Szerencsejáték Alapnak utalt összeg: 1991-ben 248, 1992-ben 791 millió forint. Ez egyértelműen költségvetési befizetési kötelezettségnek tekinthető. – L. F.)

Az rt. 1992-ben saját döntési jogkörében, az adózás utáni eredményből – az ÁSZ szerint – 236, s ezen felül a lottó nyereményalapból további 36 millió forintot fordított – a meglehetősen lazán értelmezett – közérdekű kötelezettségvállalásra. Erről minden esetben egy személyben döntött az elnök-vezérigazgató, Pősze Lajos. Mint a jelentésből kiderül, egy belső rendelkezés értelmében ezt 30 millió forint értékhatárig tehette meg; a más társaságokban való érdekeltség szerzésénél is ez volt a korlát. A kötelezettségvállalásról és utalványozásról szóló vezérigazgatói utasítás értelmében Pősze Lajos összeghatárra való tekintet nélkül vállalhatott mindenre kiterjedő kötelezettséget. Ugyanakkor 100 ezer forint fölötti kifizetéseket csak az ő aláírásával lehetett teljesíteni. 1992-ben egyes alapítványok 30 milliónál nagyobb támogatást kaptak, de több, kisebb részletben. (1991-ben volt ennél nagyobb összegű egyszeri támogatás, de az ÁSZ nem tért ki arra, hogy ez ellentétes az említett belső szabályzattal. Az itt közölt interjú szerint ezekről az igazgatóság döntött. – L. F.) Jogszabályt ezzel nem sértettek, olvasható, s azzal sem, hogy a döntések meghozatalakor, sőt egyes esetekben később sem álltak rendelkezésre azok az okmányok, amelyek az rt.-t adókedvezményekre jogosították volna. 1992. február végén 130 millió forint alapítványi kifizetésről nem volt adólevonási igazolás, ez az ÁSZ-vizsgálat végére 33 millió forintra csökkent.

A játékok jövedelmezősége 1992-ben romlott, a bongó még veszteséges is lett. Közben a reklámköltségek – részben a reklámárak növekedése miatt – jelentősen megnőttek, 160 millióról 550-re. Az ÁSZ szerint általánosságban az rt. szabad pénzeszközeit jól fektette be, de a társaságban szerzett részesedések miatt bankbetétei 3,4-ről 1,5 milliárdra csökkentek. 62 millió forint kölcsön kihelyezésénél és egy 65 millió forintos opciós ügyletnél nem járt el elég körültekintően, s határidőre vissza nem kapott kölcsöneinek behajtásáról késve, vagy csak a vizsgálat hatására intézkedett. Az említett kölcsönt három alapítvány: a Tulipán, a Nemzeti Transsylvania és a Pro Professione kapta. Ezek eleve kockázatos kihelyezések voltak, s lejáratig egyikük sem teljesítette kötelezettségét. A vizsgálat befejezéséig egyetlen lejárt tartozást rendeztek. Az ÁSZ külső nyomást feltételez ez ügyben.

Az SZRT több mint egyéves, kamat nélküli kölcsönt nyújtott a Cél-West Kereskedelmi és Lízing Kft.-nek. (A konstrukció ahhoz hasonló, ahogy költségvetési intézmények, önkormányzatok annak idején kölcsönt nyújtottak az Ybl Banknak. A lényeges különbség az volt, hogy itt kamatot sem ígértek. De legalább visszakapták az alapösszeget. – L. F.) A fönt említett, 65 milliós, úgynevezett opciós ügylet arról szólt, hogy az átutalt összeg revén az SZRT megszerzi a Cél-Lízing Rt. részvényeinek egy részét. Erre azonban külön megállapodás nem is volt, s az SZRT végül visszakapta a 65 milliót.

Az ÁSZ szerint egyes beruházások, felújítások kivitelezőit nem ellenőrizték megfelelően. Egy átutalás elmaradása miatt 120 millió forint kártérítést kellett fizetni a Danubiusnak, mert a kaszinó üzletrész megvásárlásáért járó előleget nem fizették ki időben. Személyi mulasztás is közrejátszott, írja az ÁSZ.

A beruházási munkák során különösen a Provízió Rt.-nek kedveztek sokat, például a munkák megkezdése előtt már kiutalták a vállalkozási összeg 20-40 százalékát.

A totó-lottó játékok színvonala elfogadható, ma ugyanolyan, mint amikor korábban az OTP szervezte őket, azonban alatta marad a nyugat-európai normáknak. Az rt. jelentős számítógépes fejlesztés előtt áll, ettől javulás várható.

Az SZRT-nek 1991–92-ben 1400 peres ügye volt, többségük fogadói reklamációkból, például szelvények elvesztéséből adódott. Ezek zömét megnyerték, mert a jogszabályok a szolgáltatót, az SZRT-t védik.

Tavaly csökkent az rt. jövedelmezősége – a lottó esetében például a szelvényenkénti 3,5-ről 2,3 forintra –, elsősorban a forgalom lanyhulása miatt. A mérleg szerinti eredmény 1991-ben 2,3 milliárd forint volt, tavaly 700 millió; a legfőbb ok a játékbevétel 1,6 milliárdos visszaesése és a játékadó bevezetése.

A külföldi kiküldetésekről azt állapította meg a jelentés, hogy azok a szabályoknak megfeleltek. 1991-ben 17, tavaly 25 kiküldetés volt, költségük összesen 9 millió forint. Az elnök-vezérigazgatóval három esetben egy-egy igazgatósági tag, egy alkalommal pedig egy kormányfőtanácsos is utazott.

• gazdaság