Skip to main content


A mi kutyánk megszerette a Pest megyei Adonyt.

Régi ismerősének, Király B. Izabella MDF-es megyei listás képviselőnek a nyomait követve kiszagolta, hogy a képviselőnő férje után Király B. (Béláné), egyébként született Skultéty. A dolognak pusztán azért van némi jelentősége, mert a politikusnő testvérbátyja, dr. Skultéty Sándor neveztetett ki – mit tesz isten – köztársasági megbízottá a megye fölé. E kinevezést nem gátolta, hogy Skultéty Sándor úttörőelnök, majd járási MSZMP-osztályvezető volt Cegléden, később téeszjogtanácsosként is párttitkár. (Király Béla, a képviselőnő férje, a helyi nevelőotthon igazgatója – azelőtt igazgatóhelyettese – alapszervi titkár volt az MSZMP-ben.)

A köztársasági megbízott világnézetileg gyorsan fejlődött: a hírek szerint azért ítélte meg jó szívvel az illetékhivatal fenntartásának jogát éppen Cegléd városának a riválisokkal szemben, mert a helyi illetőségű Réti Miklós doktor, MDF-es képviselő, olyan derék magyar emberhez méltó szép beszédet mondott a parlamentben.

A harmadik Skultéty testvér (hárman vannak) maga nem politizál, tanárnő felesége viszont az MDF országos választmányának tagja.

A Skultéty család minden jel szerint jól vette a rendszerváltás kanyarát.










Hivatkozott cikkek

Megjelent: Beszélő hetilap, 22. szám, Évfolyam 3, Szám 22


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon