Hajdu István, Sváby Lajos

Nyomtatóbarát változat

Tisztelt Rektor úr,
Kedves Sváby Lajos!


Titkárnőd által küldött üzenetedhez híven írásban teszem fel kérdéseimet, bár meg kell mondanom, furcsállom, hogy a beszélgetésnek (interjúkészítésnek) miért ezt a formáját igényelted. Sem ellenséged, sem barátod s újságíró sem vagyok, aki(k)től esetleg rutinból tartanod kellene, így igazán nem értem, miért ne találkozhattunk volna.

Első kérdésem mindjárt ez: miért választottad ezt a meglehetősen merev eljárást?
A második: 1990. novembertől 1991. február végéig, március elejéig megbízott, lemondott, majd kinevezett rektor voltál és vagy; mi történt, miért?
A harmadik: Miben különbözik a mai főiskola az öt évvel ezelőttitől?
A negyedik: Mi a lényege a sokat emlegetett reformjavaslatnak, s mit jelent a reform a Te szempontodból?
Az ötödik: elkerülhető-e a főiskola három részre szakadása; megúszható-e – és miként –, hogy a tanárok csapatostul egymásnak ugorjának, s a hallgatók pedig mindkét küzdő félnek, minden bizalmukat elveszítve, hátat fordítsanak?

Várom válaszaidat, melyeket – természetesen – minden változtatás és kommentár vagy utólagos kiegészítés nélkül, ennek a Neked írt levélnek másoltával és közlésével adok át a Beszélő című lapnak.

Budapest, 1991. május 23.

Üdvözlettel:

Hajdu István

Tisztelt Hajdu István!

1.) „Rutinból” nem tartok Tőled. Előző írásod vádaskodó hangja, homályossága, költői általánosításai és rágalmai miatt, amelyeket Károlyi Zsigmond és Te adogattok egymásnak, okozták azt, hogy az írásbeliséget választottam, amelyet a Rektori Tanács is javasolt. Tehát nem rutinból, hanem tapasztalatból tartok Tőled.

2.) A második kérdésed is a fenti félelmemet bizonyítja, hiszen kérdezel, de állítasz is, miközben még az általad említett tényeket sem ellenőrződ. Hallomásból veszed az adatokat vagy kitalálod?

1990. július 1-jével kezdődően kaptam megbízásomat – „az új rektor megbízásáig” –, 1990. december 13-án lemondtam, amire 1991. január 18-án kaptam levelet Bakos István főosztályvezetőtől, amelyben közli, hogy a „december 13-án kelt levelét, amelyben felmentését kérte, semmisnek tekintem. Egyúttal tájékoztatom, hogy rektori kinevezése folyamatban van”. Ezek után a köztársaság elnöke megbízott „1991. február 1-jétől 1992. június 30-ig a rektori teendők ellátásával”.

3.) A mai főiskola nagyon sokban különbözik az öt évvel ezelőttitől. Az egész vezetőség megváltozott, a tanszékvezetőkig bezáróan. Tizennyolc új tanárt hívtunk meg. Két új tanszék alapítását indítottuk el. Bevezettük a nyilvános, szabad tanárválasztást. Megszüntettük a mára már megmerevedett esti előképző tanfolyamot, a felvételi rendszerünket a jogszabályoknak megfelelően emberségesebbé tesszük, és a jövő évi felvételi kiírásunkat is módosítjuk. Megteremtettük az áthallgatások rendszerét.

A reform fontos része, hogy az 1989/90-es tanévtől felmenő rendszerben a főiskolai hallgatók ötéves képzés keretében a művészeti szakokon önálló egyetemi diplomát szerezhetnek, a tanári diploma mellett.

Korábban a főiskolai hallgatók vagy rajz, ábrázoló geometria és művészettörténet szakos középiskolai tanári diplomát kaptak, vagy diploma nélkül végeztek. Az euro-kompatibilis szakmai jellegű alap- és továbbképzés és a tanári képesítés tisztelete egyaránt megkövetelte az elkülönítést. A hallgatói jogok oldaláról is fontos, hogy az ország egyetlen főiskoláján az általa választott szakon (szakokon) kaphasson diplomát. A szakirányú képesítés rendszerében további lépés lehet az, hogy az intermedia szak (megfelelő tantárgyi programmal és egyéb feltételekkel) választható szak legyen, a vizuális nevelő tanárképzés szakirányban az egységes képzés helyett szakpárokat lehessen felvenni.

A reform a jelenlegi első- és másodéveseket érinti annyiban is, hogy lehetőséget ad nekik arra, hogy az öt év alatt alapfokú egyetemi képzőművészeti szakmai és tanári képesítést is szerezhetnek. A reformtanterv, a megnövekedett létszámon kívül éppen emiatt jelent nagyobb terhet a tanároknak. A reformtanterv tehát a műtermi gyakorlati (szakmai) munkát és az elméleti oktatást új viszonyban egymásra építi mint a művészeti egyetem eredendő kettős feladatát.

A reform része az az új Szervezeti és Működési Szabályzat, amelynek kialakításában az új tanárokkal teljes konszenzus volt, s amely az egyetemi szervezeti rendet az interdiszciplinaritás talaján a fő szakirányokkal megfelelteti.

Az autonóm művészeti, az alkalmazott művészeti és az elméleti kollégium fogja szervezetileg össze a tanárokat. Az SZMSZ európai főiskolát kíván, egyetemi polgárjogokat deklarál, ideértve a különböző prekoncepciók és a megkülönböztetések tilalmát.

4.) A reformokat bizony nem emlegetni kell, hanem megteremteni. A reform azonban folyamat, amelyet alakítani és nem dirigálni kell, de főleg nem úgy, hogy a kibicnek semmi sem drága.

Az én szempontomból pedig a reform a jelen és a jövendő főiskoláját jelenti, amelyet elősegíteni minden erőmmel akarom, hiszen ezért is vállaltam el ezt a munkát.

5.) Elkerülhető, hogy a főiskola részekre szakadjon, de csak akkor, ha megszűnik az az akarat, amely a főiskolát, a tanárokat, a diákokat és a reformfolyamatokat is rángatni akarja csak; ha megszűnik az az akarat, amely csak a maga hatalmát kívánja megvalósítani a reformok ürügyén. De miféle dolog az, hogy általánosítasz, és azt mondod, hogy a „hallgatók”. Beszéltél minden hallgatóval, vagy csak néhánnyal? Netán megkérdezted mind a háromszáznegyvenet?

Végezetül elkerülhető lesz minden baj, ha a főiskoláról csak valóságos és ellenőrzött adatokat és híreket írsz majd és közölsz te is.

Üdvözlettel:

Sváby Lajos
rektor

• Kultúra