Skip to main content

Versek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Cseresznyevirágok

Gyalogszerrel érkezz meg Kiotóba.
A sebes dolgok hiábavalók.
Félezer éve jöttek, és azóta
nem mozdulnak a portugál hajók.
Az eget nézd. És az utat az égbe.
Szemed sarkában sintoista szentély.
Itt kezdet bujkál mindenben, elvégre
a rizspapír se rosszabb a selyemnél;
a kalligráfus se a szamurájnál.
Olcsó az ecset, de örök a kandzsi:
boldog az írnok, ha boldog a császár.
Az Edo-korszak elmúlt. Ez a Heiszei.
Most csak az tudhat életben maradni,
akit a metró elnyel.
Vonulj bár zen buddhista kolostorba:
hadurak kezében a holtak sorsa.
Közben sárga szél szeli át
a nyüzsgő várost. Delikát
jelenés. Derűt és fegyelmet
mutat az élők maszkja.
Mennyi fametszet,
mennyi eleven manga!
Félve fordul Jézus nyomába
egy gésa, drágakővé babonázva.
Föl se fogja még, árva lány,
hogy általment a tű fokán.
Vigyázz, ne juss túl a napkelte
világosságán, a világot
megváltó fények hajnalán,
Gendzsin és Akutagaván,
büszke sógunok leigázott
hadain.  Volt, ki nem vigyázott,
s észre se vette,
hogy a mennyekből cseresznyevirágok
szirma pereg le.

Japán kert

Mint egy fametszeten:
kő kövön, és a kő
alatt törékenyen
vizek szelleme nő.
A vízben békalencse,
alatta hal, felette
kis híd nagy partokig.

És a híd is folyik.

A kapun ki-be járnak
istennek rémlő árnyak.

Ez ösvény, az terasz.
Fent tél van, lent tavasz;
tea fő. Kitart őszig.

Szárnyas fák, lombos gésák
kérges, szép kimonóban.
Míg a nap lemenőben,
szertartásosan őrzik
az idő maradékát.

A közelben kolostor.
Gyertyán a kolostornál.
Hírnök az aranykorból,
nagyra nőtt bonszáj.

Egy madár az égboltba zárva
engedelmesen csapkod.
Színes, színházi dráma.
Csak a nap visel maszkot.

Csésze és hamutál.

Faház, bambusztetős,
benne valami hős,
költő vagy szamuráj.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon