Skip to main content

Mikor nagyapáékra rátalált a fiúisten

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Azt hiszem, az már
nem volt a mindenség része,
túl volt a városon,
túl a teremtésen,
ahol a papa meg a mama éltek,
Nem volt a földön,
nem volt az égen,
menedék volt,
túl a mindenségen.

A mama ételt kevert
a sparhelton egy
zománcos tálban.
Mikor a papa belépett.
Azt mondta:
őrült nagy gáz van,
mert előkerült
az idevezető járat,
s most jön a fiuk,
hogy kinyírja őket,
mert nem teremtettek neki
pénzt, meg nőket.
Hiába bújtak meg régen
túl a földön, túl az égen,
az istengyermek mindenre képes,
hogy teremtő legyen
velük is végez.

Sötét volt már, késő este,
mikor az új isten
az ajtót megverte,
belépett a házba,
abba az őrült nagy gázba,
és fegyvert kapott elő.
Adjatok pénzt – mondta,
különben mindent szitára lő.

A papa azt mondta, nincsen.
Úgy beszélt, mint egy teremtő,
akitől függ, ami történt
és ami eljő.
A mama meg sírt: fiam,
kicsi gyermek –
ahogyan sír egy anyaisten.
Adjátok – mondta megint –,
mert pár haverom kint vár,
pár görög vagány.
A papa megint rávágta: nincsen,
s a fiú akkor, ahogy ígérte,
szitára lőtt mindent,
a konyhát meg a szobát,
a bútorokat, a falakat,
az apát meg az anyát,
de pénzt sehol nem talált.

Mikor kilépett,
a többi görög vagány
már hangosan kiabált,
Sanyi, mennyit hoztál.
A Sanyi meg mondta,
hogy semmi nincsen,
de a görögök nem hitték,
s elkezdték lőni az istent.
És a Sanyi, aki az apám volt,
úgy hevert ott,
mint egy igazi halott.
Én a spájzban vonyítottam
egy kosárban,
mikor jöttek
a nyomozó angyalok,
előhúztak, s azt mondták:
ez itt az én időm,
most már vagyok.










































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon