Skip to main content

Háy János

Háy János: Az idő fölemelt ujjáról

Költői kérdés


„Hová lett mondd, a Balaton-parti nyár, a téboly?
Mi érte utol a tegnapi nagymenőt?
Miféle kukába gyűrték a Playboy
Címlapján vadító meztelen nőt?”
(Orbán Ottó:



Dal az idő fölemelt ujjáról)

Van-e az időnek ujja, s ha van felemeli-e, ha felemeli, ez mit jelent: jót, rosszat? Figyelmeztet valamire? Mire figyelmeztet az idő, ha felemeli az ujját? Arra, hogy rajtad tartja a szemét, vagy arra, hogy leveszi rólad a tekintetét, már annyit sem számítasz neki. Azt jelzi, hogy kifutottál az időből? Mit jelent, ha kifutunk az időből?


Háy János: Édes eszköz


Fejletlen állat.
Rosszul sikerült faj.
Holtág.
Hiányzó láncszem.
Egy harapással
kiestél onnan,
ahol voltál.
Édes eszközöm,
szomorú kincsem.

Lyuk vagy a fogon,
tömés a torkon.
Jelentéktelen kozmosz:
nap, hold, tejút.
Forog a gyomrom.
Édes eszközöm,
szomorú kincsem.

Kinek főzöl,
mosol, vasalsz?
Ki nevet a tenyeredbe,
ki iszik a szájadból?
És mennyit.
Mikor jössz meglesni,
nélküled mivé lettem?
Édes eszközöm,
szomorú kincsem.




























Háy János: Egy katona ének

Költői variációk


I. PRÓZAI ELŐLEG

Hír:

1594-ben Esztergom falainál Balassi Bálinttal együtt küzd Claudio Monteverdi. Balassi meghal, az olasz túléli a harcokat, így megírhatja számtalan madrigálja mellett a zeneirodalom első operáját, az Orfeót. Hasonlóképpen túlélő René Descartes is, aki – kevesen tudják – 1621-ben harcol Esztergomnál.

KÖVETKEZTETÉSEK

1. A nyugodt erő értelmezése, higgadt nemzeti önteltséggel:

Esztergom nem pusztán a magyar katolicizmus elsőszámú őrhelye, hanem egyben az újkori kultúra bölcsője is.

2.








Háy János: Titkos Lány


Nem vihetlek fényre
napérzékeny a bőröd.
Szomorú gyermek,
savanyú tej, kicsi mellek.
Anya tette, apa elvette.

Nem vihetlek itt nősz
föl a sötétben.
Zárt ablak, redőny
csírát ver a tested.
A szobából nem
bújhatsz elő.

Szégyen – kiabálnak be
az utcáról a népek.
Szégyen – mondják,
pedig csak
irigyelnek érted.
Kinek van ilyen kincse.

Szép vagy –
mondom és simogatlak,
s te nem veszed észre,
mikor az utolsó
vizeidet is feléled.


























Háy János: Szódalovas túra


Erre az útra csak az fizessen be, aki szereti a romvárosokat, s nem retteg a lovaglástól, mert íme hát lovagok lehetünk, valódi sövaliék, stukszok és párizsiak egy rövid időre. De! Tudniuk kell – a későbbi pereket elkerülendő –, a vezető, akit Társaságunk maguk mellé rendelt kísérőül, nem hivatásos idegenvezető. Bár ismeri a tájékot, meglehet mégis keveri az adatokat, másokat kifelejt, esetenként olyan traktákra invitál, melyek nem tartoznak a szűken vett tárgyhoz. Mindezekért talán kárpótol az archaikus leletegyüttes, az esti Kréta vagy a reggeli Trója.

Háy János: Mikor nagyapáékra rátalált a fiúisten


Azt hiszem, az már
nem volt a mindenség része,
túl volt a városon,
túl a teremtésen,
ahol a papa meg a mama éltek,
Nem volt a földön,
nem volt az égen,
menedék volt,
túl a mindenségen.

A mama ételt kevert
a sparhelton egy
zománcos tálban.
Mikor a papa belépett.
Azt mondta:
őrült nagy gáz van,
mert előkerült
az idevezető járat,
s most jön a fiuk,
hogy kinyírja őket,
mert nem teremtettek neki
pénzt, meg nőket.





















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon