A gútban
Az ín szívemnek tengermíly búbánattya
Olly sok, hogy azt senki nincs aki átláttya
Jaj ín ídes anyám lenníl most itt velem
Látod így a levest magam kevergetem
Jaj az ívek úgy eltűnnek mint a napok
Táblát raktak a nyakamba hogy harapok
Nyálam csorog vírem csereg ín meghalok
Lábam mellett mán csak hű ebem ódalog
Jaj szegíny hív ebem hát ez is meg döglött
Legalább főzhetek belűle pörköltöt
Jaj a patkányok mán a szívembe martak
A dongók meg ízes vírembe tapadtak
Jaj ha ín el tudnám mondani mi törtínt
Meg is szűnník nípi író lenni tüstínt
Na elíg az hozzá, elveszett a szűröm
Azóta ílek ín testben lelken szűkön
Hinnye!
Magyar legínynek meg születvín
Ződ magyar szemekkel nízek
Vizsgának fölibem gűrnyedvín
Níhány kűffőddi szemíszek
Homájossan lássak, mijóta
Szíp Magyar szemembe spriccőt
Sok magyar trágya ís lemarta
Jaj, Rúlam a szem-ellenzűt
Jaj, ídes nemzetem, szíp magyar
Főddem! Mennyi gaz seregek
Típtek mán tíged, míj szíp a szar
Is akár, óh, teveled.
Ín meg magyarnak születtem meg,
Asztarra csapok most, hínnye!
Magyar legínyek nem rettegnek,
Csak a szemem úgy ne csípnye…
Ebíd
Színaszagban íbredek
Versezmínyet írlelek
Nípi lelkem fínyesedik
Nade most megyek mer ebíd
Loccsantú vers
Az írtásba vótam,
ís mit látok ottan,
hát vótakípp semmit
a betyár mindenit!
Lovat csutakótam,
sok víz maratt ottan,
tessík parancsóni,
most-e kő locsóni?
Szerelmi ki ábránydulás
Most gyütt meg az esemes,
Aszondod nem, de szeress!
Ídes babám, szeress mán,
Petűfinek Segezsvár
Lehetett, mint te Nekem,
Vakarom a fenekem,
Hugy velünk most mi legyen?
Rádirok a wiweden!
Csak félek, a kompjuter
Miatt talán nem jut el
Hozzád ez a kűttemíny,
Inkább nem is kűddök ín
Má semmit.
- Kultúra [6]