Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2009. november–december, Évfolyam 14, Szám 11

Duna

Torma Tamás: Nem csak dinnye­héj

Ami elúszik, és ami nem – Buda­pest és a Duna-partja

Buza Péter: Korzó a partokon

Lányi András: Gátat a feledésnek

Nagy Boldizsár: Hallgat a felszín

A bősi vita közelmúltja és jövője

Gauder Péter: Duna-stratégia – Európa új mederben

Hogyan tud élni Magyarország az új típusú európai térszerveződés adta előnyökkel? Hogyan tudjuk a Dunát Magyarország „kirakatává” formálni?

Centauri: Herr Donau

Krusovszky Dénes: H-ban lakni (és nem beszélni)

Szilasi László: Bizonyos argumen­tumok

Testi anekdoták a jövő: az eljött és az eljövendő időről

Kultusz

Závada Pál: Az árpádsáv tegnap és ma

című kiállítás meg­nyitó­beszéde

Ács Pál: Fattyazás

Illyés Gyula: A faj védői

Feldmájer Benjámin: Wass Al­bert­ről olvasok

Borbély Szilárd: Petőfi, a celeb

Előhang1

Tandori Dezső: Utóddal

Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell. A téli fákat.

Mestyán Ádám: Kultusz

Garaczi László: Petőfi, a petőfi

(be­vezetés a petőfilológiába)

Lackfi János: Bolha és elefánt

A víg Petőfiről, Margócsy István előtt tisztelegve

Devescovi Balázs: Hol írhatta Eötvös József első regényét?

Megjegyzések A karthauzi keletkezéstörténetéhez

Vers

Csengery Kristóf: Versek

Folyamatos jelen

Ádám Zoltán: Kertész Imre féligazsága

Vári György: Összeordítások

Játéktér

Bakó Boglárka: Mentális határok

A csobánkai romungro gyerekek iskolai kudarcai

Demszky Gábor: Arthur Koestler szobrának avatása

Pál Attila: Angola, az ígéretek földje

Noszkai Gábor: Barátok közt

Bibó István és Szabó Zoltán barátságának története – I. rész

Kultúra

Lanczkor Gábor: Kihűlő kőzetrétegek

Pollágh Péter: A Tükörfúvó

Lázár Bence András: Szerep­osztás

Pór Péter: A „nem”-béli K. úr

Kőszeg Ferenc: K. történetei

Zolnay János: Ítélet van, de zárójelben

Kőszeg Ferenc: K. történetei

Bazsányi Sándor: Északi kagylózúgás

Karen Blixen: A sors anekdotái

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon