Feldmájer Benjámin

Nyomtatóbarát változat

Az újabb Wass Albert-recepció kapcsán nem a kultikus attitűd dominanciája a legérdekesebb, hanem az a diszkurzív tér, amelyet ez a kultikus befogadás létrehozott, és ami a mai napig erőszakosan kijelöli azokat a pozíciókat, amelyekből bármely Wass Alberttel kapcsolatos témáról beszélni lehet. Nem is az a meglepő, hogy a recepció könnyedén bináris oppozícióba rendezhető/rendeződik. Akár a kritikaival szemben határozzuk meg a kultikus befogadást valamiféle pozitivista falszifikálhatóság/verifikálhatóság alapján,1 akár a kritikusi pozíció interpretációt kijelölő professzionalitását állítjuk szembe az egyéb nem-professzionális beszédmódokkal,2 hasonló ellentét alakul ki. Érdekes, hogy a Wass-recepció egy olyan diszkurzust hoz létre, amely nemcsak hogy nem kizárólagosan az irodalom mint önálló társadalmi alrendszer diszkurzív terében zajlik,3 hanem szinte teljes egészében azon kívül, tétje mégis ezen alrendszeren belüli. Bár a témával kapcsolatban rengeteg, elvileg megfogalmazható irodalmi kérdés van, s a párbeszédben (vagy inkább egymás mellett elbeszélésben) számos irodalmár/kritikus vesz részt, a szövegek vajmi ritkán foglalkoznak ezekkel.

Bár Magyarországon Wass Albert és művei nem voltak ismeretlenek halála előtt sem, azonban a kultuszban gyakran hangoztatott közhellyel ellentétben az áttörést nem a rendszerváltás hozta, hanem az író halála.4 Ezt látszik alátámasztani az, hogy a szövegkiadások száma 1998-tól ugrik meg észrevehetően, s míg a korábbi évtizedekben átlagosan 10 kötet jelent meg a szerzőtől egy dekád alatt (többnyire alacsony példányszámban, külföldön), addig 1998-tól 2008-ig közel 130. A kiadás ilyen hirtelen felfutását számos tényező együttállása okozta, melyek közül a jogi, a politikai és a gazdasági együttesen határozzák meg a később kialakuló kultikus teret. Bár a Kráter Kiadónak már a kilencvenes években lehetősége volt a Wass-szövegek kiadására, mégis csupán két kötetet adott ki 1993-ban,5 illetve 1997-ben.6 A Mentor Kiadó is két kötetet jelentetett meg a szerző életében,7 halála után azonban hozzájutott az életmű kiadásának jogához, s még abban az évben meg is kezdte annak kiadását. A kiadó 1998–1999-ben nyolc Wass-kötetet jelentetett meg, ami egyrészt az eladhatóságot jelzi, másrészt népszerűséget implikál, vagyis lehetőséget a jövőbeli eladásokra. Nyilván nem független ettől, hogy a Kráter 2000-től a kiadói jogokat már 1989 óta birtokló Szász Lóránttal kötött szerződés után gőzerővel veti magát a kiadásba, s ettől kezdve a két kiadó mintegy egymással versengve jelenteti meg a köteteket. Eközben jogi vitát folytatnak a szerzői jog birtoklásáról, melynek csupán egy 2004-es legfelsőbb bírósági döntés vet véget, mely mindkét kiadó számára biztosítja a kiadás lehetőségét.8 A szövegek kiadásának gazdasági motiváltsága azért döntő fontosságú, mert egyfelől a két kiadó emiatt nagy példányszámban adja ki és terjeszti a köteteket, ami pozitív visszacsatolásként növeli a népszerűséget, másfelől megindul egyfajta marketingkampány, mely a kultusz kialakulásának fontos eleme. A fentiek azonban csupán technikailag magyarázzák a népszerűség változását, és cseppet sem fundamentálisan. A Wass-szövegek népszerűségének fundamentális okaival eddig csupán egyetlen szerző foglalkozott, s ő is csupán annak ideológiai oldalával. Ágoston Vilmos rámutat, hogy milyen ideologikus/kultikus hagyomány készíti elő a Wass-művek népszerűségét,9 illetve milyen neuralgikus pontokra tapintanak rá ezek a szövegek, melyek a mai olvasók gondolkodásában is jelen vannak.10 Az időzítés szempontjából mindenképp tekintetbe kell venni a tár­sadalom 1998–2002-es Fidesz-érára jellemző polarizálódását, illetve az új nemzeti ébredést. Nem csupán a feléledő nacionalizmus-trianonizmus miatt, melynek hívői mint­egy irodalmi igazolásukra találnak rá, hanem a politikai támogatottság kialakulása miatt is, mely mintegy kiemeli a Wass-szövegeket az irodalom mint társadalmi alrendszer területéről, s a róluk szóló diszkurzust politikai térbe helyezi. A fenti három tényező közül én a gazdaságit tartom a legfontosabbnak, a jogit csupán mint ad hoc lehetőséget tekintem, a politikait pedig mint kontextus­teremtőt, mely a későbbiek során egyre fontosabbá válik, s a Wass Albertről szóló beszédet alapvetően politikaivá teszi. Ezeken kívül azonban van még egy nagyon fontos összetevő, melyet nevez­hetünk írástechnikainak, esetleg hatás­esztétikainak, vagyis az irodalomtudomány szakmai választ kellene adjon arról, hogy miért szeretik az olvasók Wass Albert műveit olvasni, hiszen például legnépszerűbb regényére, A funtineli boszorkányra11 igen nehéz lenne ráfogni, hogy a magyar nemzettudat neuralgikus pontjaira tapint rá, esetleg ideológiai törésvonalakat elevenít fel. A diszkurzus sajátossága éppen az, hogy ilyen kérdésekre hiába keressük a választ a szövegeiben.

A Wass Albert-kultusz gazdasági eredete azért igazán jelentős, mert megmagyarázza a kialakuló diszkurzus egyik legfőbb sajátosságát, mégpedig annak nem-irodalmi voltát, egypólusosságát és ezzel összekapcsolódó nagyfokú belterjességét. A Kráter Műhely 2002-ben kezd erőteljes marketingkampányba, melynek során a hagyományos eszközökön kívül (könyvismertetők, reklámok) igénybe veszi a kultuszépítést is. 2002-től állandó rovat indul a PoLíSz című folyóiratban, a Kráter Műhely Egyesület „irodalmi és kulturális lapjában”, mely „a megújuló magyar és keresztény hagyomány fóruma”, Wass Albert emlékezete címen.12 Ez a rovat, mely címében is árulkodó, vegyesen tartalmaz Wass Alberttől származó, róla, illetve hozzá szóló szövegeket, hozzávetőlegesen 2:3 arányban.13 2002-től 2008-ig az egyesület állandó inten­zitással 63 Wass Albert-rendezvényt szervez Magyarországon, illetve Erdély­ben, ugyanezen idő alatt 25 szobrot és 18 emléktáblát avatnak részben az egyesület kezdeményezésére, részben annak támogatásával.14 Míg a rendezvényszervezés és a szoborállítások nyilvánvalóan kultikus attitűdjük és politikai vonatkozásuk miatt fontosak mint marketingeszközök, addig a PoLíSz Wass-rovatát érdemes alaposabban szemügyre venni. A rovat nyilvánvalóan a könyvkiadáshoz kapcsolódó reklámként jött létre – ezt mi sem tanúsítja jobban, mint az esszének/tanulmánynak álcázott könyvismertetések, a szerzőt népszerűsítő Wass-szövegek, illetve a rajongói tábort demonstrálandó hozzá írott versek – de sokkal gazdagabb funkciót tölt be. Mivel a Kráter életműsorozatot készít, mindennél fontosabb számára a jogilag Wass Alberthez köthető szövegek egyetlen szövegegyüttessé való összekapcsolása, mégpedig a szerzői név segítségével. Így lesznek a kéziratok, hivatalos és magánlevelek, mindenféle publikációk, versek, novellák, mesék, tanulmányok, kiadott és kiadatlan regények mind Wass Albert-szövegek. Ez azonban még nem elegendő: a szövegeket egyformán értékessé is kell tenni, hiszen nem csupán a szövegek kiadása a cél, hanem elsősorban a kötetek értékesítése. Ahhoz, hogy ez elérhető legyen, a rovat egy a laikus olvasóknak ismerős, a kultusz szempontjából pedig alapvető Foucault előtti szerzőképhez nyúl vissza, vagyis a szerző és a biográfiai Wass Albert tökéletesen azonosítódik.15 Ez nem csupán technikai fogás, amellyel a kiadó garantálja a szövegegyüttes koherenciáját és értékét, hanem egyúttal a szövegek nem-esztétikai befogadására bátorít. Egy ilyen szerzőfelfogás egyúttal szükségessé teszi az életrajzi kontextus minél alaposabb feltárását, illetve a szerző minél alaposabb, egységes személyként való rekonstruálását. Ugyanígy fontossá válik a szövegekben található kijelentések és a biográfiai szerző közti minél erősebb referenciális kapcsolatok kiépítése. A rovatban megjelenő írások ennek megfelelően többnyire a szerző életrajzával, személyiségével, hivatástudatával, kiválasztottságával, politikai tevékenységével foglalkoznak.16 Emellett interjúk, visszaemlékezések, levelek, versek, beszédek teszik ki a másik nagy csoportot. Ritkán találhatók a publikációk közt valamely Wass-regénnyel foglalkozó tanulmányok (nem számítom ide az említett kötet­ismertetőket), ezek azonban többségükben nem tesznek eleget a műfajjal kapcsolatos alapvető elvárásoknak.

A szerző vitatott életrajza és politikai tevékenysége azonban számos olyan problémát vet fel, melyek még a szokásosnál is bonyolultabbá teszik egy ilyen egységesítő aktus végrehajtását. Részben gazdasági-kultikus okból, részben a Kráter Műhely Egyesület politikai-ideológiai álláspontja miatt nem képzelhető el olyan életrajzi mozzanat vagy a művekben megjelenő kijelentés, mely igazoltan támadhatóvá tenné Wass Albertet, s így kevésbé eladhatóvá tenné a kiadványokat. Így a Kráter/PoLíSz olyan diszkurzust indít, mely részben megpróbálja kirostálni a vitatható mozzanatokat az életrajzból, részben pedig olyan interpretációkat nyújt, melyekben a vitatható életrajzi elemek, illetve szövegbeli kijelentések ártatlanként vagy még inkább becsülendőként jelennek meg. Így indul meg a párbeszéd – vagy inkább egymás mellett elbeszélés – Wass Albert háborús bűnösségéről, vaskeresztjeiről, dezertálásáról, emigrációjáról, antiszemitizmusáról, hungarista voltáról, románellenességéről, arisztokratizmusáról, hűtlenségéről, haza nem jöveteléről, állampolgárságáról és lehetne még sorolni. Bár a párbeszéd intenzitását tekintve egypólusú marad, hiszen a Kráterhez köthető fórumokon megjelenő szövegek (és a jobboldali napilapokban publikált pár cikk) számban messze felülmúlják a másik oldal szétszórtan megjelenő szövegeit, a diszkurzus szempontjából bináris oppo­zíciót alkotnak.17 Ezek a pozíciók azonban többé már nem csupán (sőt nem is elsősorban) institucionálisak vagy szakmaiak, hanem elsősorban politikai-ideológiaiak. Így a párbeszéd is politikai-ideológiai s a legkevésbé sem szakmai térben zajlik, amit nagyban elősegít a kultikus események irodalmon kívüli státusza. Wass Albert ilyen típusú szétírása – egybekapcsolva a kultusz önmozgásával – sajátos eredménnyel jár, amire később visszatérek.

A diszkurzus belterjességét az intézményhez köthető gazdasági eredet és a politikai-ideológiai tér együttesen okozzák. Egyfelől a Wass Alberttel foglalkozó írások túlnyomó része a PoLíSzban jelent meg, vagy a Kráter Műhely Egyesület tagjaihoz köthető. Másfelől a reflektálatlan értéktulajdonító attitűd legalább annyira akadályozza a vitába való szakmai bekapcsolódást, mint a szerzők hozzá nem értése vagy a diszkurzus átpolitizáltsága. Vagyis, bár a párbeszéd egyrészt nagy nyilvánosság előtt zajlik, hiszen felolvasóestek, pártkiadványok,18 tévéműsorok,19 filmek,20 napi- és hetilapok foglalkoznak Wass Alberttel, illetve kultuszával, másrészt szakmai szempontból a legkülső periférián, hiszen komoly szakmai kiadványban nem jelennek meg szöve- gek.21 Vagyis szakmai párbeszéd egyáltalán nincs, és azok a szakmabeliek, akik mégis részt vesznek a diszkurzusban, többnyire kibeszélnek a szakmából, részben a kultikus éltetéshez, részben valamelyik ideológiai pozícióhoz csatlakozva.22 A szakmai párbeszéd hiánya, a hatalmas népszerűség és a politikailag támogatott, növekvő kultusz azonban együttesen kanonizációs problémákat generál.

A Kráter részéről sejthetően kezdettől jelen volt a kanonizációs vágy, illetve a diszkurzus szakmai berkekre való kiterjesztése csakúgy, mint a rajongók részéről. Erre enged következtetni, hogy például Szücsné Harkó Enikő már 2003-ban doktori disszertációt védett Wassból.23 Ez a vágy persze a kiadó részéről is tökéletesen érthető, hiszen egy, a szakma hatalmi pozíciójából mondott ítélet legitimációt jelentene a Wass-kultusz számára, s így hosszú távon fellendíthetné az eladásokat is. 2004-től azonban fokozottan jelen van egy hasonló kanonizációs vágy, amelyet már nem lehet tisztán gazdasági okokkal magyarázni. Nyilván a kultusz fokozatos előretörése, egyben a politikai támogatottság erősödése vált ki legitimációs vágyat az olvasók és a diszkurzus jobboldali pozícióját elfoglalók körében. Mivel Wass Albert elsősorban író volt, s mivel a baloldali pozíciótól hiába várják a megképzett biográfiai Wass Albert („a nemzetet vezető vátesz”) elfogadását, így a hangsúly a szakmai elismerésre, s ennek gesztusaként a kanonizációra helyeződik. A diszkurzus kiterjesztése az irodalom­tudomány-irodalomtörténet területére azonban sokáig nem sikerül. Hiába jelenik meg 2004-ben Szücsné disszertációja,24 Takaró Mihály (minősíthetetlen) könyve,25 Balázs Ildikó Wass-bibliográfiája26, két kötet, mely a sajtórecepciót mutatja be,27 egy kevert műfajú tanulmánykötet-féleség28 és egy ennél valamivel komolyabb tanulmánykötet,29 a szerzők nem képesek kilépni a kontextusvázoló-kultikus pozícióból, így a szakmai-kritikai visszhang elenyésző, illetve elítélő.30 A 2005-ben megjelenő tanulmányválogatás31 ugyanúgy visszhangtalan marad, mint a PoLíSzban 2006-tól „irodalmi tanulmány”,32 illetve „iro­da­lomelméleti elemzés”33 alcímmel megjelent írások. Nem csupán arról van szó, hogy az írások nem ütik meg a szakmai színvonalat, bár többségükről elmondható ez. Balázs Ildikó írásai közt ugyanis vannak filológiailag helytállók és szakmai szempontból megfelelők.34 A diszkurzus azonban, melybe bekapcsolódik, eleve lehetetlenné teszi, hogy szakmailag fogyasztható szövegeket hozzon létre.35A kritikátlan rajongás, a hit a biográfiai szerző által létrehozott egységes életműben, illetve a markáns politikai állásfoglalás mint előfeltevések elfogadása, rögzítik pozícióját, s ezzel nem folytatható szakmai párbeszéd. Bár a 2008-as Wass-emlék­év alkalmából rendezett konferencia36 lehetőséget nyújthatott volna a szakmai megszólalásra, ennek alig pár résztvevő volt képes eleget tenni,37 ami kellően példázza a diszkurzus befagyottságát. Ugyanakkor a kanonizációs vágy nem csökken, s a Kráter által kialakított pozícióból szólók nem képesek átlátni vágyuk paradox jellegét.38 A Wass-korpuszt egyben kezelő, azt szorosan a szerzőhöz kapcsoló elő­feltevés ugyanis nem csupán technikailag teszi lehetetlenné a szakmai párbeszéd kialakulását, hanem fundamentálisan is, mint azt hamarosan kifejtem.

Eddig, ha szakmaiságról beszéltem, mindannyiszor az irodalmárokat értettem, mint a kérdésben elsősorban illetékes szakembereket. Ugyanakkor a diszkurzus aszimmetriáját jelzi, hogy míg az egyik diszkurzív pozícióból szóló szövegek közt alig találni tudományos igényűeket, addig a másik oldal produkált ugyan tudományos szövegeket, ezek azonban nem képesek elszakadni a kultusz által kijelölt kér­désektől. Bár Szemenyei-Kiss Tamás írásai39 s még inkább Ágoston Vilmos kötete40 tudományos szempontból összehasonlíthatatlanok akár Szücsné disszertációjával, akár Turcsány Péter kritikán aluli Wass-életrajzával,41 ugyan­akkor nemhogy elősegítenék a szakmai párbeszéd kialakulását Wass Albertről mint íróról, hanem épphogy gátolják azt. Gátolják, mivel továbbírják azt a diszkurzust, mely a Wass-jelenséget az alapvetően irodalomtörténészi/irodalomelménci szakmán kívüliként kezeli, vagyis nem szakmaiak.

Véleményem szerint szakmai párbeszéd csupán a fentiektől függetlenül alakulhat ki. Először: az irodalmi művekről való beszédhez szakmai interpretációk szükségesek, vagyis olyan szövegelemzések, melyek valamely elméleti háttér nyomán hoznak létre olvasatokat, ezzel teremtve meg a szakmai kontextust. Ez azonban csupán akkor lehetséges, ha az adott szövegekkel kapcsolatban szabadon lehet értékítéletet megfogalmazni, amit jelentősen gátol egy kultikus attitűd. Másodszor: a szakmai diszkurzusnak filológiai és életrajzi pontosságra kell törekedni, ezt viszont lehetetlenné teszi a meggyomlált életrajz elfogadása. Harmadszor: az elvakult kanonizációs vágy megakadályozza az életmű diffúz kezelését, vagyis a szövegek esztétikai stb. értékítélet alapján történő rangsorolását, illetve azok csoportosítását, mint például a költő Wass Albert, a prózaíró Wass Albert és az értekező Wass Albert szétválasztását. Negyedszer: Wass Albert biográfiai szerzőként való kezelése és kultikus tisztelete reménytelenné teszi olyan posztkoloniális, ideológiakritikai, feminista, ökokritikai olvasásmódok működtetését, amelyek felől bizonyos Wass-szövegek, ha nem is értékesnek, de legalább termékenynek bizonyulhatnak. És végül ötödször, ami talán a legfontosabb: a Wass-művek értékesként, a nemzeti hagyomány kiemelkedő alkotásaiként való elismertetésének vágya, ami szorosan összekapcsolódik a kanonizációs vággyal, megakadályozza a szövegekkel mint nem magas irodalmi termékekkel való foglalatosságot. Így bár ezek talán a legolvasottabbak napjainkban, még sincs kutató, aki komolyan foglalkozna velük.

Végül fontosnak tartom megemlíteni, hogy bár a kialakult diszkurzus szinte tökéletesen zárt, mégis van olyan résztvevője, Márkus Béla, aki szakmailag foglalkozik Wass Alberttel, s többnyire kívül áll a fenn vázolt dichotómián. A probléma csupán az, hogy nincs kihez beszélnie.

Jegyzetek

1          Vö. DÁVIDHÁZI Péter: Egy irodalmi kultusz megközelítése. In: TAKÁCS József (szerk.): Az irodalmi kultuszkutatás kézikönyve. Bp., Kijárat, 2003, 116–118.

2          RÁKAI Orsolya: Kultusz, paradoxon, endoxa. In: KALLA Zsuzsa, TAKÁTS József, TVERDOTA György (szerk.): Kultusz, mű, identitás. Bp., Petőfi Irodalmi Múzeum, 2005, 31–46.

3          A luhmanni értelemben.

4          1998. február 17.

5          WASS Albert: Jönnek! Adjátok vissza a hegyeimet. Bp., Kráter Műhely Egyesület, 1993.

6          WASS Albert: Jönnek! Adjátok vissza a hegyeimet. Bp., Kráter Műhely Egyesület, 1997.

7          WASS Albert: Kard és kasza. Marosvásárhely, Mentor, 1996; Uő: Farkasverem. Marosvásárhely, Mentor, 1997.

8          Az ítélethirdetés 2004. május 5-én volt. „A Legfelsőbb Bíróság – felülbírálva a Fővárosi Bíróság 2002. március 12-i ítéletét – igazoltnak és hatályosnak látja, hogy Wass Albert egyszerre két jogtulajdonosnak adott időbeli, térbeli és nyelvben korlátlan kiadói jogot.” TURCSÁNY Péter: Két elismert kiadási jog a Wass-perben. http://www.krater.hu/krater.php?do=aloldal&action[1]=620.

9          ÁGOSTON Vilmos: A kisajátított tér. Bp., Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, 2007, 104–105. A kötetben vázlatosan bemutatja a kultusz alakulástörténetét is.

10        Uo. 12–27.; 105.

11        WASS Albert: A funtineli boszorkány. Maros­vásárhely, Mentor, 1999. A kötet a 2005-ös A Nagy Könyv című felmérésben a legnép­szerűbb Wass-regénynek bizonyult.

12        Az első rész a 2002. február–márciusi, 63. számban jelenik meg, ekkor még számozás nélkül.

13        Azért hozzávetőlegesen, mert sokszor a Wass-szövegek egybefűzve jelentek meg. A rovat 2002–2006 közt hozzávetőlegesen 110 cikket tartalmazott.

14        TURCSÁNY Péter: Wass Albert: A boldog szo­morú ember. Bp., Kráter, 2008, első és utolsó számozatlan dupla oldal.

15        Vö. Michel FOUCAULT: Mi a szerző? Ford. ERŐS Ferenc. Világosság, 1981/7. Melléklet, 30–33.

16        A tanulmányok jelentős része megjelenik későbbi Kráter-kötetekben, melyeket még említek.

17        A szövegek egy része összegyűjtve megtalálható: Wass Albert utóélete: Isten kenyere. Szerk. TURCSÁNY Péter. Bp., Kráter, 2004; TURCSÁNY Péter: Wass Albert emlékezetére: A kő marad. Bp., Kráter, 2004; Magyar író a huszadik században, Wass Albert. Szerk. NAGY Pál. Székelyudvarhely, Erdélyi Gondolat, 2005; A gróf emigrált, az író itthon maradt: Wass Albert igazsága. Szerk. RAFFAY Ernő. Bp., Szabad Tér, 2004. http://www.ahet.ro/dossziek/wass-albert/

18        2004-es Jobbik-pályázat A magyarság sorsproblémái Wass Albert regényeiben, a nyertes pályamunkát közli a PoLíSz, 2004. augusztus; 2008-as Jobbik-brosúra.

19        2006. január 7., Duna TV, Wass Albert-emléknap, de számos Wass Alberttel kapcsolatos műsort ad a Duna TV; 2007. augusztus 27., RTL Klub, XXI. Század, Wass Albert élete és halála etc.

20        KOLTAI Gábor: Adjátok vissza a hegyeimet. 2007, 115 perc.

21        Itt persze lehet vitázni, hogy mi számít szakmai kiadványnak, és el kell ismerni, hogy pár szöveg megjelent kevésbé mainstream folyóiratokban, mint például a Confessio.

22        Csupán pár név a teljesség igénye nélkül: Takaró Mihály, Szakács István Péter, Lisztóczky László, Kabdebó Lóránt, Bertha Zoltán, Ortutay

Péter, Balázs Ildikó, Szücsné Harkó Enikő, Pomogáts Béla etc.

23        Ezek szerint, ha hároméves kutatással számolunk, akkor már 2000-ben elkezdte a munkát.

24        SZÜCSNÉ HARKÓ Enikő: Wass Albert írói pályaképe. Dunaújváros, Meritum Text, 2004.

25        TAKARÓ Mihály: Wass Albert regényeinek világa: a XX. századi Erdély krónikása a világban. Bp., Masszi, 2004.

26        BALÁZS Ildikó: Wass Albert: életmű-bibliográfia: 1923–2003. Pomáz, Kráter, 2004. Egyébként a kötet használhatatlan.

27        TURCSÁNY (szerk.): Wass Albert utóélete… I. m.; Uő: Wass Albert élete: Töretlen hittel ember és magyar. Bp., Kráter, 2004.

28        TURCSÁNY: Wass Albert emlékezetére… I. m.

29        RAFFAY (szerk.): A gróf emigrált, az író itthon maradt. I. m.

30        MÁRKUS Béla: Hozsánna néked, Wass Albert (Két dokumentumkötet margójára). http://www.ahet.ro/dossziek/wass-albert/hozsanna­neked-wass-albert-ket-dokumentumkotet-margojara-2051-101.html; eredetileg: Kortárs, 2005/3. 114–128.; DEMÉNY Péter: Egy rajongó munkája. Korunk, 2005/7. 132–134.

31        NAGY (szerk.): Magyar író a huszadik században. I. m.

32        TUSNÁDY Mária: Két világ között az ellentét feloldásának lehetetlensége. PoLíSz, 2006/97. 40–47; BALÁZS Ildikó: Wass Albert: Egyedül a világ ellen című kisregénye. PoLíSz, 2006/97. 47–51.

33        TUSNÁDY Mária: Wass Albert Mire a fák megnőnek című regényének magyarságszimbólumai. PoLíSz, 2006/94. 54–59. A tanulmány szakmai színvonala egy átlagos szemináriumi dolgozaté alatt van.

34        Főleg későbbi disszertációjának részletei, mint pl. BALÁZS Ildikó: A nagy íróvá érés kora. In:

A gróf emigrált, az író itthon maradt. I. m. 93–146.; de számos más szövegére is igaz, hogy többnyire teljesülnek a szakmaiság kritériumai.

35        Így, bár disszertációja alaposnak tekinthető, de az előszó eleve hitelteleníti a munkát. BALÁZS Ildikó: Wass Albert erdélyi korszaka: 1923–1944. PhD-disszertáció, kéziratban. Ehhez hozzáadódik, mint kontextus, hogy aktív szerepet vállal a Wass-kultusz építésében, mind adminisztratív módon, mind számos írásával, melyek a PoLíSzban jelentek meg.

36        Anyaga megtalálható a PoLíSz 2008-as áprilisi, 113. számában, illetve egyéb tanulmányokkal együtt: és lészen csillagfordulás. Szerk. TURCSÁNY Péter. Pomáz, Kráter, 2009.

37        Pl. MÁRKUS Béla:  „Wass Albert kezében lesz feladata a tollnak”. In: és lészen csillagfordulás.
I. m. 107–116.; BALÁZS Ildikó: Wass Albert elbeszélései a Pester Lloydban. In: Uo. 207–212.

38        BALÁZS Tibor: Wass Albert kanonizációjának kérdése. In: Uo. 281–288.

39        SZEMENYEI-KISS TAMÁS: Ki menti meg Wass Albert lelkét?... I–III. http://www.ahet.ro/dossziek/wass-albert/.

40        ÁGOSTON:  I. m.

41        TURCSÁNY: Wass Albert: A boldog szomorú ember. I. m.

• Kultusz

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges