Skip to main content

Kultusz

Závada Pál: Az árpádsáv tegnap és ma

című kiállítás meg­nyitó­beszéde

Ács Pál: Fattyazás

Illyés Gyula: A faj védői

Szerencse vagy véletlen, nem is tudom, mindenesetre tény, hogy huszonnyolc éves koromig semmilyen személyes tapasztalatom nem volt az antiszemitizmussal kapcsolatban, zsidózni sem hallottam soha senkit. Úgy voltam ezzel, mint a trópusokon élő ember, aki így-úgy persze, hogy értesül a hóról, de mivel saját szemével mégsem látja, ezért igazán elképzelni sem tudja, milyen az a maga valójában.

Feldmájer Benjámin: Wass Al­bert­ről olvasok

Az újabb Wass Albert-recepció kapcsán nem a kultikus attitűd dominanciája a legérdekesebb, hanem az a diszkurzív tér, amelyet ez a kultikus befogadás létrehozott, és ami a mai napig erőszakosan kijelöli azokat a pozíciókat, amelyekből bármely Wass Alberttel kapcsolatos témáról beszélni lehet.

Tandori Dezső: Utóddal

Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell. A téli fákat.

Garaczi László: Petőfi, a petőfi

(be­vezetés a petőfilológiába)

Petőfisztán: kis völgy egy Ázsiából kinyúló félsziget (Európa) szívében. Lakói: a petőfik. A völgy valaha tenger volt, a petőfik pedig halak, amit az is bizonyít, hogy ha megnyalsz egy petőfit, sós az íze.

Lackfi János: Bolha és elefánt

A víg Petőfiről, Margócsy István előtt tisztelegve

Petőfi világa látszatra fényévekre van a miénktől. Úgy tűnik, mintha maibb költészetünkben annak a fajta egyenesvonalúságnak, egyszerűségnek, keresetlen pátosznak, melyek a legismertebb Petőfi-versek védjegyei, bessze lenne a tőzsdén. Bárkit előbbre-, mába mutatóbbnak érzünk kortársai közül, legyen bár szó Madáchról, Vörösmartyról vagy Aranyról.

Devescovi Balázs: Hol írhatta Eötvös József első regényét?

Megjegyzések A karthauzi keletkezéstörténetéhez

Nem lesz könnyű helyzetben Eötvös József első nyomtatásban megjelent regénye, A karthauzi kritikai kiadásának majdani sajtó alá rendezője.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon