Skip to main content

Kultusz

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Mert a költészet csak papír:

az élet mellékhatásaként
nézed, mint a mosatlan edényt,
mert az írók pártokba állnak,
és vihogva szalutálnak,
mert nem szól ahhoz a vers,
aki túlságosan is nyers  –

jöjj már el, dicsőséges anarchia,
verd szét ezt a daliás nyelvet,
szülj káoszt, békétlenséget és csendet,
hallgasson el a folyton fecsegő kánon,
hallgasson el ez a történelmi zaj,
töröld Petőfit, Aranyt és a többit,
töröld Pilinszkyt, Weörest és Tandorit,
állítsd falhoz a fiatal kortársakat,
lődd halomra az urbánus másokat,
üsd a népieket, míg akad bennük szusz –

jöjj el, jöjj, te fenséges anarchia,
hozd el rendetlen alkonyod,
félelmetes csendben végezd a dolgod,
suttogd el, hogy bizony mégis van Isten,
suttogd el, hogy megváltás viszont nincsen,
hogy felesleges az irodalomtörténet,
mert végül csak a hatalom alakja látszik,
úgy, ahogy megkreálták azt a nácik,
vagy még előttük a romantikában
sarjadzó őrült nemzeti lázban –

jöjj hát, jöjj, suttogó anarchiám,
testemben most áradj szét lazán,
őrjítsük meg együtt a hétköznapi lírát,
a telepi bagázst meg a hálózatot,
minden kisszerű másolatot,
és míg egymást ölik a megzavart népek,
az irodalmi kultuszt számoljuk fel végleg.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon