Szerencse vagy véletlen, nem is tudom, mindenesetre tény, hogy huszonnyolc éves koromig semmilyen személyes tapasztalatom nem volt az antiszemitizmussal kapcsolatban, zsidózni sem hallottam soha senkit. Úgy voltam ezzel, mint a trópusokon élő ember, aki így-úgy persze, hogy értesül a hóról, de mivel saját szemével mégsem látja, ezért igazán elképzelni sem tudja, milyen az a maga valójában.

Az újabb Wass Albert-recepció kapcsán nem a kultikus attitűd dominanciája a legérdekesebb, hanem az a diszkurzív tér, amelyet ez a kultikus befogadás létrehozott, és ami a mai napig erőszakosan kijelöli azokat a pozíciókat, amelyekből bármely Wass Alberttel kapcsolatos témáról beszélni lehet.

Petőfisztán: kis völgy egy Ázsiából kinyúló félsziget (Európa) szívében. Lakói: a petőfik. A völgy valaha tenger volt, a petőfik pedig halak, amit az is bizonyít, hogy ha megnyalsz egy petőfit, sós az íze.

Petőfi világa látszatra fényévekre van a miénktől. Úgy tűnik, mintha maibb költészetünkben annak a fajta egyenesvonalúságnak, egyszerűségnek, keresetlen pátosznak, melyek a legismertebb Petőfi-versek védjegyei, bessze lenne a tőzsdén. Bárkit előbbre-, mába mutatóbbnak érzünk kortársai közül, legyen bár szó Madáchról, Vörösmartyról vagy Aranyról.

Nem lesz könnyű helyzetben Eötvös József első nyomtatásban megjelent regénye, A karthauzi kritikai kiadásának majdani sajtó alá rendezője.