Skip to main content

Petőfi, a petőfi

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
(be­vezetés a petőfilológiába)

Petőfisztán: kis völgy egy Ázsiából kinyúló félsziget (Európa) szívében. Lakói: a petőfik. A völgy valaha tenger volt, a petőfik pedig halak, amit az is bizonyít, hogy ha megnyalsz egy petőfit, sós az íze. A petőfik halántékán jól látszik a kopoltyú nyoma, és ha elég közel hajolunk egy petőfihez, tengerzúgást és valami ősi dallamot hallunk, mint mikor a tengeri kőtyúk hívja a párját. Lásd még a híressé vált poémát: Nemzeti hal, és az sem véletlen, hogy a petőfik a legtöbb olimpiai aranyat úszásban és vízilabdában nyerik.

A petőfik az őstengerben a tengeri csikóval álltak közeli rokonságban, ebből fakad, hogy a petőfi lóra termett. Mióta a Pannon-tenger kiszáradt, a petőfik lovaglással, idegeskedéssel és alkoholfogyasztással foglalkoznak. (Ez utóbbi szintén a halmúltból rájuk maradt atavizmus.)

A petőfi kétéltű és meghasonlott, a világ úgy ismeri, hogy békés, jámbor, vendégszerető, aki az elmúlt ezer évben Európa minden háborújához azonnal csatlakozott, biztos érzékkel előre kiválasztva a leendő vesztes pozícióját.

A leghíresebb petőfik: Petőfi, Liszt, Bartók, a még híresebbek: Gábor Zsazsa, Puskás Öcsi és Lugosi Béla. Itt szeretnénk eloszlatni egy közkeletű tévedést: Lugosi Béla petőfi volt, Drakula viszont dáko-román. (Más kérdés, hogy Drakula folyadék-beviteli devianciájában a halpetőfis őstörténet traumái köszönnek vissza.)

Fontos tudni még, hogy a petőfik génállományának tíz százaléka ismeretlen eredetű, aminek következtében a petőfi tízből kilencszer normálisan válaszol a kérdésre, tízből kilencszer célszerűen használja a tárgyakat, tizedik alkalommal azonban megbokrosodik: mondanivalóját strófákba szedve és rímesen adja elő, és ragaszkodik hozzá, hogy felakassza a királyokat. Ha egy petőfivel hoz össze a sors, érdemes tájékozódni, mikor volt az utolsó roham, mert a roham ugyan többnyire ártalmatlan lefolyású, mégis nyugtalanító hatással lehet a környezetre.

Mint már az elején utaltunk rá, a petőfi lóra termett, vagyis egyetlen petőfi sem jön zavarba, ha álmából felriasztva vágtató musztángcsordákat kell betörnie. Túlzás nélkül állítható, hogy a vadnyugatot petőfik is elfoglalhatták volna, csak sajnos akkor éppen nem voltak ott. Micsoda magasztos látvány! A kicsi sereg eléri Kaliforniát, hosszú, egyenes sorban egymás mellett ülve a parton egy sámándob ritmusára sós örömkönnyeket potyogtatnak az óceán vizébe – a petőfik.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon